Freud azt mondja, hogy aki nem érti meg, hogyan keletkeznek az álmok, hiába igyekszik megérteni a fóbiákat, a kényszerképzeteket és sok egyebet. Azt is írja még az Álomfejtésben (hol máshol), hogy ha az álomtartalomban fellépő elemek eredetét illetően az ember a saját tapasztalataihoz fordul, akkor először is azt a megállapítást kell tennie, hogy minden álom kapcsolódik a legutóbbi nap élményeihez. Ezek szerint még nagyobb a baj, mint gondoltam. A minap azt álmodtam ugyanis, hogy uruguayi vagyok. Csak így, egyszerűen ennyit. Nem volt semmi mellékszál, cselekmény vagy pláne előzmény, hogy mit tudom én, kaptam egy mezt Suáreztől, vagy el kellett vezényelnem az uruguayi himnuszt (Keletiek, a haza vagy a sír!), amelynek a zenéjét egyébként egy magyar, Debály Ferenc József szerzette, semmi ilyesmi. Csupán éreztem, sőt tudtam, hogy uruguayi vagyok. Ezt a tudást magát álmodtam meg tehát. Így is ébredtem fel, kinyitottam a szememet, és emlékeztem rá, hogy álmomban uruguayi voltam, de az is világos lett azonnal, hogy már nem vagyok az, hanem inkább magyar vagyok megint. De ez a dolog, a megmagyarázhatatlan, átmeneti uruguayiságom nem hagyott nyugodni. Bizonytalanságomat fokozta, hogy a legnagyobb szaktekintélyeknél, így a már említett Freudnál, illetve Jungnál, sőt Krúdy Gyulánál sem találtam magyarázatot az esetre. Mindenesetre Uruguay befészkelte magát a mindennapjaimba. Talán oda kellene mennem. Vagy nem. Ki tud manapság már bármi biztosat?
Illetve két dolog biztos. Az egyik a bizonytalanság, a másik, hogy az emberiség hatalmas utat járt be a melltartópánttól az orrpántig. Már úgy a közbeszédet nézve, illetve hallgatva. Alig néhány évtizeddel azután, hogy a nemzetközi melltartólobbi eltörölte a hatvanas éveket, azon ment a vita, hogy a kilátszó, kivillanó, felsejlő, megjelenő melltartópánt vajon szexi vagy inkább triviális, mint a ribancrendszám-tangabugyi kombó állandósult jelenléte bármely szaküzletben, ahol indokoltnak tűnt egy guggolás művészi kivitelezése. A végén már egy cipőboltba sem mert bemenni az ember, pedig hol voltunk még a #metoo elhatalmasodásától, ami után a napra lehetett nézni, de nőre nem. Most meg még visszasírjuk azt is, mert a vágy titokzatos tárgya immár egy stabil orrpánttal ellátott arcmaszk, amelyben pont annyi a rafinált vagy közönséges (mindegy már) erotika, mint egy foghúzásban.
A Freud tanításainak nyomdokaiban járó Szerdai Pszichológiai Társaság eredményei vitathatatlanok. Jung, Hilferding, Adler, valamint Spielrein még a mesterét is túlszárnyalta a terápia tekintetében.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Darwin Núnez rosszul járt.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Uruguay kiesett a Copa Américán és ezt Darwin Nunez nem viselte jól.
Az orosz katonák új robbanószerkezeteket fedeztek fel a kurszki régióban, melyeket szerintük az ukránok szórtak szét. Az apró robbanószer az oroszok szerint még az olyan brutális eszköznél is rosszabb, mint a hírhedt PFM-1-es.
A katalán sikeredző már mindent elért a Citynél.
