Nagy próbatétel vár a hindu lelkek ismerőjére

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Accse din – ’jó napok’ – köszöntenek majd Indiára, ígérte Narendra Modi miniszterelnök 2014-es hivatalba lépésekor. Az Indiai Néppárt (BJP) karizmatikus vezére szinte rendszert váltott hat éve, hiszen szimbolikus döntés elé állította a népet: a legerősebb ellenjelölt, az Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) nevű pártot képviselő Rahul Gandhi ugyanis annak a Nehru–Gandhi-klánnak a sarja volt, amely kisebb megszakításokkal bő hatvan éven át uralta az országot. Modi azonban győzött – és öt évvel később, tavaly újrázott, tovább erősödve a választáson.

A nép egyszerű fia

Hogy az ígért jó napok megérkeztek-e az ázsiai nagyhatalomba, az ugyanannyira „vallási” kérdésnek tűnik, mint Donald Trump elnökségének értékelése az Egyesült Államokban vagy Vlagyimir Putyin orosz államfő megítélése. Vallási kérdés a szó legszorosabb értelmében is: a Modi vezette BJP a független India történetének leghatékonyabb hindu patrióta pártja, amely erősen reflektál az 1,3 milliárdos ország bő egymilliárd fős hindu többségének történelmi sérelmeire a muszlim kisebbséggel szemben. Az akkor még a mai Bangladest is magába foglaló Pakisztán Indiától való függetlenségéért vívott, hatalmas vérontással járó küzdelme, a kasmíri határviták és a kölcsönös nukleáris fenyegetés a végletekig elmérgesítette a volt Brit India hinduinak 
és muszlimjainak viszonyát.

Ma Pakisztán hindu kisebbsége elhanyagolható, Indiában viszont, főleg a Bangladessel határos, koldusszegény északkeleti részeken szűk kétszázmillió muszlim él – majdnem annyi, mint Pakisztánban. Akikben tehát elevenek a muszlimok ejtette sebek, azok szabályos Modi-mániában leledzenek 2014 óta. A tisztességes gazdasági eredményeket és a korrupciós ügyek hiányát a kormányfő hindupárti ideológiája iránt kevésbé fogékonyak is elismerik, viszont széles körben keltenek visszatetszést Modi hatalomgyakorlási módszerei, a médiához való ellenséges viszonya, valamint az ország szürkébb társadalmi problémái helyett a külpolitikai mosolyoffenzívára helyezett hangsúly.

Narendra Modi az amerikainál jóval kevésbé iskolázott szavazóközönségen próbálta ki a szívmelengető patrióta szólamokra építő trumpi kampánytechnikát, a „nép egyszerű fiának” szerepében pedig egy hatgyerekes észak-gudzsaráti teaárus harmadik fiaként jelentősen hitelesebb is, mint a New York-i ingatlanbefektető. Az indiai miniszterelnök hivatalos életrajzaiban szereti hangsúlyozni, hogy szerény gyermekkora óta mentora és rajongásának tárgya a nagy vallások együttélésének indiai prófétája, a világgal a jógát megismertető Swami Vivekananda hindu szerzetes. Ám Modi valódi politikai otthona nem a szerzetes fennkölt Rámakrisna-missziója, hanem az a hindu nacionalista Nemzeti Önkéntes Szolgálat (RSS), amelynek egy volt tagja felelős Mahatma Gandhi meggyilkolásáért, és amely ma India legnagyobb vallási mozgalmaként majd ötvenhétezer helyi szervezeten keresztül mozgat meg hatmillió tagot.

Modi valójában itt kezdte politikai pályafutását, méghozzá nyolcévesen. Huszonegy éves korára már teljes állású pracsarakká, RSS-szervezővé lépett elő a ranglétrán, és amikor Indira Gandhi 1975-ben nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva kihirdette a két éven át tartó rendkívüli állapotot, majd módszeresen nekilátott politikai ellenfelei bebörtönzésének, Modi példaértékű aktivistamunkát végzett az ellenállást vezető RSS-ben. A rendkívüli állapot hozta meg a fiatalember tekintélyét a szervezeten belül, ekkor vált belőle dél- és közép-gudzsaráti koordinátor. Politikai képességeit felismerve az RSS-szel addigra már szinte teljesen összenövő BJP úgy vette át 1987-ben, hogy 1988-ra már a gudzsaráti szervezet főtitkára, egyben országos jelentőségű stratéga lett, és 2001-ben, Keshubhai Patel váratlan lemondását követően 51 évesen, 43 évnyi hindu nacionalista politikai tapasztalattal vált gudzsaráti főminiszterré.

Hindu hatalom és villamosítás