Fantázia, humor, Lili Suli

Gacsályi Sára interjúja a Mandiner hetilapban.

„Rengeteg családi örökséget kaptam, olyan nők vettek körül, akiktől volt mit tanulni” – kezd a beszélgetésbe Horváth Lili. Azt, hogy a színészetet honnan örökölte, egy ország tudhatja: Tordai Teri lányaként egészen fiatalon közelről ismerhette meg a szakmát, de tizennégy éves is elmúlt, mikor maga is érdeklődni kezdett a színjátszás iránt. Mai napig színpadon van, három gyerek mellett is játszik. S egy másik szerelemgyermeke is felcseperedett az évek során: útjára indította drámapedagógiai módszereken alapuló műhelyét, a Lili Sulit, ahol három és tizenkét év közötti fiatalokkal foglalkozik.

„Lili mami, az anyai nagymamám híresen jó pedagógus volt, a mai napig találkozom idős emberekkel, akik megemlítik, milyen nagy hatással volt rájuk – meséli. – Én nem a »tűzhely mellett állunk, sütünk-főzünk« típusú nőképpel találkoztam gyerekkoromban. Egyéniségek voltak körülöttem, nők, akik a személyiségükkel, az elmesélt történeteikkel, a humorukkal formálták az életemet; azt hiszem, én is ezt örököltem.”

Horváth Lili a Budapesti Kamaraszínház bezárása után fordult a pedagógia felé, Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójában kitanulta gyakorlatban a drámapedagógiát, majd tanársegéd lett Margit mellett. Később önállósodott, kicsit más irányba tért, mert nem színészetet szeretne tanítani. „Inkább azon vagyok, hogy megnyissak egy gyereket akkor is, ha zárkózottabb, vagy nem színészkedős típus, mint amilyen én voltam” – mondja. Ehhez kiváló módszernek találta a drámapedagógiát, melynek eszközeit használva megtalálta saját tanítási módszerét, amivel a gyerekek kreativitását, fantáziáját, esetleg beszédkészségét, kifejezésmódját fejleszti, a bennük rejlő adottságokat hozza elő.

„Mára eljutottam oda, hogy minden gyerekkel megtalálom a hangot. Ehhez kellenek technikai készségek, tárgyi ismeretek és az is, hogy az ember bele tudja tenni magát, a személyiségét, az ötleteit, a humorát. Ez szerintem nem tanítható” – sorolja, mi minden kell egy jól működő műhelyhez. Egy dolog biztos: jó, hogy otthon is van három gyerek, két nagyobb fiú és egy kislány, akikkel lehet gyakorolni. „Nagyon más kislányt nevelni, és én egészen elfiúsodtam, mire Dorka megszületett. Előtte mindig lányos lány voltam, így a fiúk mellett egyszer meg kellett tanulni, milyen kisfiúkkal boldogulni, aztán Dorkával újra elő kellett szednem a lányos énemet” – meséli.