Döntések a szakadék szélén

Toby Ord ausztrál filozófus, az Oxfordi Egyetem emberiség jövőjét kutató intézetének (Future of Humanity Institute) vezető munkatársa. Koponyáját az Egyesült Államok hírszerzési tanácsa, a brit miniszterelnöki hivatal és a világ legfontosabb mesterséges intelligenciával foglalkozó cége, a DeepMind is igénybe veszi. Ord érdeklődési köre az egzisztenciális kockázatok (existential risks), azaz minden olyan veszélyforrás, amely az emberiséget létében veszélyezteti. Az utóbbi tíz esztendőben folytatott vizsgálódásainak „aktuális egyenlegét” most alapos és elegáns kötetben osztja meg a nyilvánossággal.

Szerzőnk alapvetése, hogy a 21. században sokkal nagyobb az esélye egy fatális katasztrófának, mint az emberiség történetének korábbi kétezer évszázada során. Miért? Az egzisztenciális kockázatokon belül az aszteroidabecsapódástól a laboratóriumi gyökerű járványokig Ord természeti és emberi eredetű (antropogén) fenyegetéseket különböztet meg. Előbbiek bekövetkezésének matematikai esélye kicsiny, mintegy egy a tízezerhez. Az ember azonban csak mostanság vált képessé fatális események előidézésére, amelyek valószínűsége már jóval nagyobb: az oxfordi kutatóműhely számításai szerint – nem tévedés – egy a hathoz. Épp, mint az orosz rulettben.

A The Precipice (a szakadék) mégis optimista könyv. Ord szerint az emberiség saját potenciális történetének a legelején jár, és hosszú távú jövőjét a kockázatok kezelésével még biztosíthatja. Emlékeztet: a civilizáció vége már a 18. században kedvelt értelmiségi spekulációnak számított, ám további kétszáz év fejlődés következett, amelyet a szegénység és az írástudatlanság csökkenése és a várható élettartam növekedése jellemzett. Ami újdonságot jelent, éppen az árnyalatokat nélkülöző, totális hatású veszélyforrások.