Bronxból Mátészalkára

A későbbi világhírű színész édesapja még a húszas évek elején a jobb élet reményében vándorolt ki Mátészalkáról Amerikába. A feleségét már New Yorkban ismerte meg, ő a Mátészalkától csupán kilencven kilométerre található Debrecenből érkezett az Újvilágba. 1925-ben aztán megszületett a fiuk, Bernard Schwartz. Otthon csak magyarul beszéltek, angolul akkor még nem is tudtak. „Hatéves koromig azt hittem, Magyarországon élek. Aztán Bronxban rájöttem, mégsem. Sokszor megvertek azért, mert más, mert magyar voltam” – emlékezett erre az időszakra Tony Curtis. Művésznevét a tengerentúlon ünnepelt magyar származású rendező, Michael Curtiz (Kertész Mihály) előtt tisztelegve választotta magának. 

Curtis apja sokat tépelődött azon, hogy nem jutnak egyről a kettőre. Szabóműhelyt vitt, de nem ment az üzlet, nehezen tartotta el a három gyerekét. „Apám nem volt boldog ember, látszott az arcán. Napi egy doboz Lucky Strike-ot szívott, ami aztán negyvenéves korára megölte a fél tüdejét. Marta magát, mert nem volt házunk, mire viszont híres színészként már megvehettem volna neki, nagyon beteg lett.” Tony Curtis sokat hallott az apjától Magyarországról és Mátészalkáról, nem véletlen, hogy kereste is a gyökereit. Ha partit adott, nem hiányozhatott az asztalról a gulyásleves, a palacsinta, a rétes és a magyar borok. 

Aztán 1985-ben, közel a hatvanhoz eljött Magyarországra az itthon is közkedvelt színész, akit a Minden lében két kanál című sorozatból ismertek a legtöbben (magyar hangja Sztankay István). A Hiltonban szállt meg, esténként töltött káposztát és disznótorost evett, Szentendrén vásárolt három bő ujjas parasztinget meg egy huszármentét, majd Mátészalkára is elment – és nem bírta könnyek nélkül az élményt.