Patchwork

Motto: vers minden időben
| Klementisz Réka | 

Bizonyos versek csak bizonyos előadók bizonyos előadásaiban szólalnak meg bennem, és ezeket a tetoválásnál is mélyebb élményeket kamaszként szereztem. Éppen akkor, amikor a legnagyobb az ellenállás mindennel szemben, ami erőszakolt, és a legnagyobb az éhség az iránt, ami az egyénről szól. A bástyákkal védett megszólíthatóság aranyéveiben. Amikor egy irodalomórán elemeztetés helyett végre lejátszották Latinovits Zoltán előadásában József Attila Eszméletét, vagy végighallgattuk Jordán Tamáséban a Szabad-ötletek jegyzékét, ezek a bástyák maguktól omlottak le. Böngészem a társadalmi szolidaritás szép példájaként bő hónapja létrejött Művészek az otthoni oktatásért platform videóit, és arra gondolok, a digitális oktatás nehézségeivel szobájuk magányában küszködő gimnazisták ezreinek nyújtanak most menedéket a színészek által elmondott versek. Sorról sorra tetoválnak életre szóló mottókat olyan kamaszok szívébe, amilyen én is voltam – amilyenek mindannyian voltunk – katarzisra éhesen. Olvasom a számokat, nem is tévedek: egy hónap alatt 66 100 látogató összesen 4717 órát (197 napot) töltött irodalommal a felolvasásoknak köszönhetően. Ennyien feledkeztek bele mondjuk abba, ahogyan Csuja Imre Ady Góg és Magógját szavalja, Ónodi Eszter kétféleképpen is elmondja József Attila Altatóját, vagy éppen Bogárdi Szabó István református püspök olvas fel egy bibliai példázatot. Mi ez, ha nem kisebb kultúrforradalom? A platform eredetileg azzal a szándékkal jött létre, hogy a járványhelyzetben az oktatást segítse, a látható-hallható művek listáját is szaktanárok állították össze. Csakhogy az egész már most túlmutat önmagán. Kollektív élményt, a kiszakadás lehetőségét kínálja olyan időkben, amikor el vagyunk zárva egymástól.

(Művészek az otthoni oktatásért platform – motto.suli.hu)