Megöli a koronavírus az Európai Uniót?

Megöli-e az új koronavírus az Európai Uniót? Bizonyosan nem, de a föderális Európáról alkotott lila ködös álmokat annál inkább. Bár a fertőzés okozta válságnak még koránt sincs vége, néhány következtetést már a korai szakaszban is le tudunk vonni.

A járvánnyal kapcsolatos eddigi intézkedések alapvetően tagállami szinten zajlanak. Ennek részben az az oka, hogy az egészségügy tagállami hatáskörnek számít, és a nemzeti jogrendszerek is elsősorban az országon belül tudják értelmezni a különleges jogrend fogalmát – különös tekintettel a határok lezárására és az egyes szabadságjogok ideiglenes korlátozására. Ugyanakkor az EU látványosan lassan reagált a meglévő mechanizmusok késői beindításával: az uniós polgári védelmi mechanizmus aktiválásáról is csak azután értesülhettek például az olaszok, hogy az első kínai segélyszállítmány landolt Rómában.

Válság idején felértékelődnek a közösségek, és a legadekvátabb közösségnek most a nemzetek számítanak. Nézzük csak meg, hogy az uniós tagállamok többsége a saját állampolgárainak hazahozatalára szervez különjáratokat, és bilaterális, államközi egyeztetések részeként kapnak helyet jellemzően a szomszédos országok állampolgárai egy-egy repülőgépen. A határok lezárása még az uniós állampolgárokra is vonatkozik, kivéve ha újabb kormányközi egyezség részeként át tudnak haladni egy-egy országon, ahogyan azt a romániai vendégmunkások teszik Magyarországon minden éjjel. Az Európai Bizottság itt eddig csak annyit tudott tenni, hogy videóüzenetben kérte a határok nyitva tartását az áruforgalom előtt.