Mostanában naponta szembesülünk olyan döntési kérdésekkel, amelyek tétje meghaladja a hedonista „Coca-Colát vagy Pepsit igyak?” dilemmát. Hirtelen az emberiség civilizáltabb része rendre szembesül a létezés mellébeszélést nem tűrő választásaival: kész vagyok-e bármikor meghalni? Mi az előbbre való, az ember puszta léte vagy a gazdasági jólét? Mi a fontosabb, a fiatalabbak élete vagy az idősebbeké? Hol éljek, vidéken vagy városban? Mit egyek, amit magam állítok elő, vagy amit másoktól veszek? Van-e miben hinnem, vagy hit nélkül is elvagyok? És így tovább. A modern ember – saját racionalitását túlértékelve – úgy döntött, hogy Istenre nincs szüksége, a többség szinte kérkedve lett ateista. Eközben olyan alapállás nincs, amely tagadja a természetet. Az „anaturalizmus” tarthatatlan volna, mivel – szemben Isten fogalmával – a természet egyfolytában empirikusan mutatkozik meg, és hozza zavarba az embert, aki nem tagadni, hanem legyőzni akarja.
A jelenlegi járványhelyzetben újra kinyílt minden ember legfőbb kérdése, a „hogyan éljek?”. Erre csak úgy lehet válaszolni helyesen, ha képesek vagyunk a célok között hierarchikus rendet felállítani. Az első a fizikai biztonság (állandó félelemben nem lehet élni), a második az alapvető szükségletek kielégítése (enni, lakni, más emberekkel érintkezni muszáj), a harmadik az élet értelmének keresése (kik vagyunk mi, emberek?; miért a lét van, nem pedig a nemlét?; hogyan adjuk át a tapasztalatainkat, azaz hogyan neveljünk?), a negyedik az emberi közösség belső életének megszervezése, más szóval a közélet vagy politikai élet lehetséges útjainak a mérlegelése, kidolgozása, racionális megértése. S csak ezután következik az egyéni létünkből fakadó, amúgy meghatározó kérdések felvetése. Miközben a nem filozófusok sokasága akár naponta fedezheti fel ezeket a kérdéseket, a lehetséges válaszokat csak az a kevés ember ismerheti, aki szisztematikusan foglalkozik a majd kétezer-ötszáz éves politikai filozófiával, amely első meghatározó kérdése ugyancsak a „hogyan éljünk/éljek?”.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
Amikor a politikai nézetek fontosabbak, mint a tudományos érdemek – interjú a woke-ellenes egyetemi oktatóval.
A miniszterelnök politikai igazgatóját kérdeztük a nagy figyelmet kiváltó egyetemi eljárás kapcsán.
Tizenhat év alatt nem lehet majd hozzáférni az oldalakhoz.
Brüsszel egyértelműen be akar avatkozni a magyar belpolitikába.
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
