Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
„Rögzítjük most, hogy nem találunk ki álhíreket. Felelősségünk teljes tudatában, az újságírás lehető legszigorúbb szabályait követve számolunk be a valóságról.” (444.hu) „Szijjártó külügyminiszter úr, mi nem foglalkozunk álhírekkel, szóval minden alapot nélkülöz, hogy egyáltalán használni meri ezt a kifejezést, ha hozzám beszél.” (Christiane Amanpour, CNN) „Ez Európa első számú hírcsatornája, könyörtelenül pártatlan, és a nézőpontok széles skáláját sorakoztatja fel: minden nézőpont, minden hang, minden szívesen látott.” (Euronews)
Csak egy pár, igen dramatizáló hatású, olykor a kioktatás bukéját mutató önjellemzés a „független” sajtó reprezentánsaitól: mi is az a médiaszakma, ők hogyan szolgálják, és miként állnak ellen a hírhamisítás, a fake news folyton pulzáló, hívogató csábításának. Az, hogy mi a „hír”, mi a különbség (tényszerű) információ, meggyőzési szándék, ad absurdum propaganda között, az emberiség történetének kezdete óta vita tárgya. És itt nemcsak az ókori retorikai bölcselőkre kell gondolnunk, de a korukat megelőző pr-tevékenységekre is: Rómában minden főtéren díszítéses albumok szolgáltak tájékoztatásra, Pompeji feltárása során pedig feliratmaradványok a tanúbizonyítékai annak, hogy különféle szolgáltatásokról adtak hírt a nagyérdeműnek.
És ugye gondolhatnánk azt, hogy ha megvan a hír definíciója, akkor onnan már igen könnyű megállapítanunk azt, hogy mi is az álhír. De mi a hír? Egyáltalán, egy médiaközpontú világban – ahol csodálatos módon mindenkinek megvan a maga igazsága, tehát véleménye is – létezik-e még ingerküszöb, amelyet egy eseménynek el kell érnie ahhoz, hogy foglalkozzanak vele? A hír a történések krónikája-e, vagy pusztán figyelemirányító célt szolgál, így minden hírnek számít már, ami a közönséget érdekli? Ennek függvényében mi az álhír? Csak azon, társas viszonyokba ágyazott közlésformák, melyeket szándékosan, érdekalapon tesznek közzé, igazolhatóan hamisak, ezáltal megvezetik a hírfogyasztót? Vagy az is álhír, amit a globális demokráciamisszió apostolai éppen aktuálisan összeegyeztethetetlennek tartanak tanításukkal?