Heincz Barnabás interjúja a Mandiner hetilapban.
Milyen mély az ellentét napjainkban az Európai Unió Bírósága föderalista és szuverenista szárnya között?
A bíróság alapvetően föderalista, az elmúlt hatvan évben mindig is az volt. Ennek a hatvan évnek voltak csúcsai: 1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó római szerződés a tagállami miniszterek tanácsára ruházta a rendeletalkotás jogát. 1962-ben a föderalisták két bírót lecseréltek annak érdekében, hogy az addig a nemzetállamok primátusát képviselő testületben többséget szerezzen a föderalista álláspont. Ez volt a „bírósági puccs”, a coup d’État judiciaire pillanata, amikor a nemzetállami jog elvesztette primátusát, és az Európai Bizottság lobbija, megsemmisítve az 1957-es szerződésben foglaltakat, átvette az irányítást. Azóta vannak keményebb és puhább szakaszok, de még a Charles de Gaulle-féle „üres székek politikája” sem tudta megtörni a föderalista erők hegemóniáját. Néhány ottani keleti tagállami bíróról nemrég készítettek jelentést, amelyben megjegyezték, hogy a lengyel bíró nagyon nemzetállambarát, a magyarnál ezt nem emelték ki. A luxembourgi székhelyű testület mindig is föderalista volt, habár az utóbbi tíz évben, a 2008-as válság óta némileg csökkent a föderalisták hatalma az uniós szervekben, és inkább a szuverenistáknak áll a zászló.