Harminchét évesen balesetben szegycsonttól lefelé lebénulni olyan brutális életkrízis, amelyhez a világon jelenleg több százmillió embert érintő karanténlét átmeneti valósága aligha fogható: Holló András „karanténja” – fizikailag – örökre szól. A naptára mégis tele van. Kerekesszékesen is táncot tanít, országszerte előad, hitoktat, a járvány kitörése előtt pedig elhatározta, önkéntes elvonultságban imaévet tart. Húsvéti beszélgetés a krízisben rejlő feltámadásról.
Klementisz Réka interjúja a Mandiner hetilapban.
Holló András története évek óta szájról szájra, közösségről közösségre terjed, mint egy kortárs népmese, csakhogy az elmesélés lekerekítettsége óhatatlanul elfedi a lényeget: élete derekán kétgyermekes családapaként, lendületes, a táncokért rajongó, hobbiból táncot is tanító férfiként olyan törést szenvedett el, hogy sokak számára annak töredéke is elég lett volna a teljes meghasonláshoz.
Büszke katolikus család, az átkosban is kötelességtudóan látogatott hittanórák, vallásos neveltetés – gimnáziumban, kamaszként némi kötelező lázadás, snitt. Keresztény kultúrkörben klasszikusnak mondható felütés után az egyetemi miliő hozza el az első fordulatot: kertészmérnök-hallgatóként belecsöppen egy ökumenikus közösségbe, amelynek tagjaként már a „kultúrkereszténység” rítusain túlmutató lényeg érdekli: ki az élő Isten? Elhatározza, hogy mélyebben is a dolog mögé néz, és bár nem készül
a felvételire, huszonnégy évesen beadja a papírokat a teológiára – felveszik. Öt év tömény hittudomány, hitpróbák, keresés. Teológusdiplomával a fiókban, hitoktatóként, már két gyermek édesapjaként úgy érzi, igazán mindent kipipált az „igaz keresztény ember” státuszért. Harminchét évesen motorbalesetben olyan életveszélyes sérüléseket szenved el, amelyek következtében szegycsonttól lefelé teljesen lebénul.
„Két évig csak feküdtem, mint egy növény” – meséli gyakran, ráadásul a népmeséktől elvárható feloldás sem jött el: a hosszú kórházi kálvária végén maradt az ítélet egy örökre szóló fizikai vesztegzárról, a kerekesszékről. A történet viszont igazán még csak itt kezdődik.
A krízis mint meghívás
„A feleségemmel abban a két évben iszonyatosan mély személyes krízist harcoltunk végig. A személyes válság Isten karjaiba sodort minket, de ehhez az is kellett, hogy elkezdjük őt keresni. Észre kellett vennünk, hogy ez a helyzet meghívás valami alapvetően másra. El kellett gyászolnom, aki korábban voltam, és meg kellett találnom a receptet arra, hogyan gyógyítsam a lelkemet. Az én receptem Isten két keze lett. Úgy látom, hogy ami most zajlik, globális méretű személyes krízis. Sokban hasonlít ahhoz, amit átéltem. Ha az emberek elutasítják a helyzettel járó szenvedést, és ki akarnak bújni a felelősség alól, akkor nem történik meg, amire Isten meghívta őket” – mondja a jelenlegi körülményekről.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Miként tudunk megbirkózni az előttünk álló hónapokkal? Úgy, ha rend van a gondolatainkban! Ezért érdemes követni a pilisi remetéket, és rendet tenni a „barlangunkban”. Krupincza Mariann írása.
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
Adj megértést, mely véget vet a viszálykodásnak. Irgalmat, mely kioltja a gyűlöletet, megbocsájtást, mely legyőzi a bosszút.
Kövesi Ferenc atya az egybegyűltek előtt kijelentette, „amit szentté teszünk ott mindig jelen van az Isten”.
Napokig töprengtem, kit kérdezzek meg a szegénységről, mert sokan sokféle okosságot tudtak volna mondani. Végül úgy döntöttem, olyasvalakivel ülök le beszélgetni, akit a világ nélkülözőnek lát, s őt kérdezem arról: ki a szegény.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
