A szervezet korábbi elemzéseinek finanszírozásában olyan globális konszernek is részt vettek, mint a világ legnagyobb gyógyszeripari óriása, a Merck & Co., a Google, a General Electric, a Microsoft, az Apple vagy a Boeing. Továbbá olyan nemzetközi jogi irodák, amelyek tevékenysége a globális kereskedelem jogi működtetéséhez szorosan kötődik. A támogató és szakmai partnerek körében van a Soros Györgyhöz kötődő Open Society Justice Initiative is. A WJP a Magyarországról szóló jogállamisági elemzés elkészítése során pedig a kormánnyal szemben finoman szólva nem elfogulatlan szervezetekkel – így például a Magyar Helsinki Bizottsággal – állt szakmai kapcsolatban.
A WJP tiszteletbeli elnökei között találunk olyan neves jogászokat is, akiknek jogfelfogása markánsan szemben áll a konzervatív értékszemlélettel, és jellemzően az amerikai Demokrata Párthoz kötődnek erős szálakkal. Például Sandra Day O’Connor, az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának korábbi szövetségi bírója, akit az Obama-kormányzat 2009-ben tüntetett ki, vagy Madeleine Albright, aki az USA külügyminisztere volt Bill Clinton elnöksége alatt.
Röviden megjegyzem
Egységes fogalmak hiánya
Általános módszertani problémája számos nemzetközi felmérésnek, hogy nincs egységes meghatározása több olyan elvont fogalomnak, mint a demokrácia, a versenyképesség vagy éppen a jogállamiság, ami tovább nehezíti vizsgálatuk folyamatát. A mutatók készítői által használt fogalmi háttér emiatt már eleve csakis partikuláris lehet, és így már valamilyen előzetes értékítéletet feltételez a részükről.
A megbélyegzés veszélye
A nemzetközi mutatók többsége valamilyen rangsorba állítja a benne szereplő országokat. A média erősítő hatása következtében ez akkor is megtörténhet, ha az adott szervezetnek hivatalosan nem ez a szándéka. A vizuális eszközökkel is illusztrált rangsorok azonban óhatatlanul könnyen torzíthatnak, és felnagyítva mutathatják be a valós különbségeket az országok között. Erre ráerősíthet a különböző mutatók eleve pejoratív szókészlete: az olyan kategóriák, mint például a ’nem szabad’ (Freedom House), a ’lemaradók’ (European Foreign Policy Scorecard) vagy a ’magasan korrupt’ (Transparency International) önmagukban negatív jelentést hordoznak, és megbélyegezhetnek egyes országokat.
A tanulmány módszertani problémái
Módszertani szempontból a WJP kutatása ugyanazon hiányosságokkal bír, amelyek általánosságban jellemzik az ilyen típusú indexeket. A szervezet két forrásból tesz szert a jelentésben felhasznált adatokra: a vizsgált országokban rögzített közvélemény-kutatásokból, illetve a részletesebb indoklás vagy objektív szempontrendszer nélkül kiválasztott szakértők véleményéből. A Magyarországra vonatkozó elemzés esetében egy nemzetközi közvélemény-kutató cég, az Ipsos veszi fel az adatokat, azonban csupán három városban, Budapesten, Debrecenben és Szegeden. Ezzel a WJP figyelmen kívül hagyja a lakosság 80 százalékának a véleményét. A statisztikai modellben pedig a szakértői kérdőívek és a közvélemény-kutatások eredményeit ugyanakkora súllyal veszik figyelembe. Ez azt jelenti, hogy csupán néhány tucat szakértő véleménye egyenértékűnek számít az ezer megkérdezett magyar állampolgáréval. Nem nehéz belátni, hogy az ideológiailag motivált szakértők
– márpedig a név szerint ismertek közül hármat a Helsinki Bizottság delegál – véleménye mennyire torzítja a jelentés végeredményét. A WJP által vizsgált országok esetében az adatfelvétel nem egységes módszertan alapján zajlik, még Európán belül sem: így például az Egyesült Királyság, Németország, Románia és Svédország esetében országos reprezentatív mintán végezték az adatfelvételt, Magyarországon pedig csupán három városban.