A pártatlanság csalóka tükre

Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

A World Justice Project (WJP) 2020. március 11-én publikálta éves jelentését, amelyben az országok jogállamiságát értékeli. Eszerint Magyarország három helyet rontott előző évi minősítéséhez képest, és a 60. helyet foglalja el a 128 országot vizsgáló rangsorban. A WJP-hez hasonló, jól csengő nevű, tekintélyesnek tűnő, „független” nemzetközi szervezetek jelentéseinek eredményeit általában fenntartás nélkül elfogadják a magukat szintén függetlennek, esetleg ellenzékinek valló magyar médiumok. Érdemes talán azonban közelebbről szemügyre venni, hogy milyen ideológiai előfeltevések, illetve egyéb érdekek befolyásolhatják egy ilyen kutatás „függetlenségét”.

A WJP mint „független” szervezet

A World Justice Project magát független és multidiszciplináris szervezetként jellemzi, amely évről évre dokumentálni igyekszik az egyes országokban a jogállamisággal kapcsolatos fejleményeket, vizsgálatát pedig immáron összesen 128 országra terjesztette ki. A WJP-index módszertanának egyik összeállítója Juan Carlos Botero, aki korábban a Világbanknál és a Világgazdasági Fórumnál végezte igazságügyi intézmények felmérését. Vagyis két olyan szervezethez kötődött, amelyet már a kilencvenes évek óta súlyos kritikák érnek a globalizációs érdekek kiszolgálása miatt.

A szervezet korábbi elemzéseinek finanszírozásában olyan globális konszernek is részt vettek, mint a világ legnagyobb gyógyszeripari óriása, a Merck & Co., a Google, a General Electric, a Microsoft, az Apple vagy a Boeing. Továbbá olyan nemzetközi jogi irodák, amelyek tevékenysége a globális kereskedelem jogi működtetéséhez szorosan kötődik. A támogató és szakmai partnerek körében van a Soros Györgyhöz kötődő Open Society Justice Initiative is. A WJP a Magyarországról szóló jogállamisági elemzés elkészítése során pedig a kormánnyal szemben finoman szólva nem elfogulatlan szervezetekkel – így például a Magyar Helsinki Bizottsággal – állt szakmai kapcsolatban.

A WJP tiszteletbeli elnökei között találunk olyan neves jogászokat is, akiknek jogfelfogása markánsan szemben áll a konzervatív értékszemlélettel, és jellemzően az amerikai Demokrata Párthoz kötődnek erős szálakkal. Például Sandra Day O’Connor, az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának korábbi szövetségi bírója, akit az Obama-kormányzat 2009-ben tüntetett ki, vagy Madeleine Albright, aki az USA külügyminisztere volt Bill Clinton elnöksége alatt.

A tanulmány módszertani problémái

Módszertani szempontból a WJP kutatása ugyanazon hiányosságokkal bír, amelyek általánosságban jellemzik az ilyen típusú indexeket. A szervezet két forrásból tesz szert a jelentésben felhasznált adatokra: a vizsgált országokban rögzített közvélemény-kutatásokból, illetve a részletesebb indoklás vagy objektív szempontrendszer nélkül kiválasztott szakértők véleményéből. A Magyarországra vonatkozó elemzés esetében egy nemzetközi közvélemény-kutató cég, az Ipsos veszi fel az adatokat, azonban csupán három városban, Budapesten, Debrecenben és Szegeden. Ezzel a WJP figyelmen kívül hagyja a lakosság 80 százalékának a véleményét. A statisztikai modellben pedig a szakértői kérdőívek és a közvélemény-kutatások eredményeit ugyanakkora súllyal veszik figyelembe. Ez azt jelenti, hogy csupán néhány tucat szakértő véleménye egyenértékűnek számít az ezer megkérdezett magyar állampolgáréval. Nem nehéz belátni, hogy az ideológiailag motivált szakértők 
– márpedig a név szerint ismertek közül hármat a Helsinki Bizottság delegál – véleménye mennyire torzítja a jelentés végeredményét. A WJP által vizsgált országok esetében az adatfelvétel nem egységes módszertan alapján zajlik, még Európán belül sem: így például az Egyesült Királyság, Németország, Románia és Svédország esetében országos reprezentatív mintán végezték az adatfelvételt, Magyarországon pedig csupán három városban.

Érdekes eredmények

A World Justice Project jelentésében szereplő sorrend érdekes, de a fentiek fényében nem annyira meglepő eredményekre jut. A rangsorban például Magyarország alatt csupán három hellyel szerepel Panama, a sorozatos korrupciós botrányokkal terhelt Románia pedig mintegy harminc helyezéssel jobb minősítést kapott hazánknál. Svédország viszont nem csupán a teljes rangsorban, hanem a közbiztonságot értékelő jelentésrészben is előkelő helyen szerepel. Mindezt úgy, hogy Svédországban az elmúlt év során számos utcai zavargás és robbantás történt.

Ugyanígy nehezen érhető, hogy nemcsak Magyarországhoz, de a térség más államaihoz, így például Horvátországhoz képest miként kaphatott jobb értékelést Ruanda. Ruandát a 2000-es évektől kezdve Afrika gazdasági csodájának tartják. 
A Financial Times tényfeltáró kutatása szerint azonban az adatokat szisztematikusan kozmetikázták, és ebben a Világbank nyújtott segítséget a kigali kormánynak. Ahogy fentebb említettük: a WJP egyik vezető szakértője korábban a Világbank alkalmazásában állt.

A WJP indexével és a többi, tekintélyes nemzetközi összehasonlítással nem az a fő probléma, hogy összeállításukat óhatatlanul meghatározzák a megrendelő szervezet és a szerzők előfeltevései, értékítéletei és érdekei. Hanem az, hogy mindezt tagadva, az objektivitás és a függetlenség igényével lépnek a nyilvánosság elé, meghagyva a szubjektivitás és függőség bélyegét a velük egyet nem értőknek.

Címlapképen: John William Waterhouse: Ekhó és Nárcisz (1903). Fotó: Wikipedia

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.