Anyai ágon székely gyerek volnék, néhai nagyapám, akit tatának hívtunk a családban, kisgyerekként szekerezett át az (újra) elcsatolt Erdélyből a megcsonkított anyaországba. Talán ezért is fog el annyira az áhítat, ha a Házsongárdi temetőben sétálgatok. Ha ott járok, gyakran eszembe ötlik Somló Bódog, akit nemcsak oda temettek, de ott is halt meg: édesanyja sírjánál akasztotta fel magát. Somló talán az egyetlen olyan magyar jogtudós, aki valóban komoly hatást gyakorolt a jogtudomány nemzetközi fejlődésére. Egyik fontos művében, az Állami beavatkozás és individualizmus című munkájában fejti ki azt a gondolatot már a 20. század elején, hogy az egyre terebélyesedő kihívások következtében jóval nagyobb államra van szükség, és hogy ezzel egyidejűleg az állam feletti kontrollnak is szorosabbá kell válnia. Somló tehát nem a szabad, piaci versenyben találta meg a megoldást az akkor oly fenyegetőnek tűnő kihívásokra, hanem a nagyobb államban. Pedig hol volt még a big data, az arcfelismerő szoftver, a mélytanuló algoritmus, hol a Facebook, a Google vagy az Amazon! A most fenyegető kihívások nemcsak mennyiségükben, hanem minőségükben is különböznek a száz évvel ezelőttitől. Nem egyszerűen sértik az emberi létezést, hanem a létét veszélyeztetik, az emberség és az emberségesség teljes felszámolásával fenyegetnek. Egy dolog azonban azóta sem változott: csak az állam és az államközi összefogás tudja megmenteni a humánus emberi létformát a földünkön. Az Instagram nem véd a koronavírus ellen. Csak az államra számíthatunk. A Facebook felett semmi hatalmunk nincs, de az államot ellenőrizhetjük.
A Facebook felett semmi hatalmunk nincs, de az államot ellenőrizhetjük
Különösen igaz ez a virtuális térben, amelynek jelentősége drámai módon erősödött fel a jelenlegi járványügyi veszélyhelyzet során. Online pedig az adat a legerősebb valuta. Az internetes tevékenységünket kikémlelő cégek igen pontos képet alkothatnak személyes preferenciáinkról, szokásainkról. Célzott reklámjaik és üzeneteik révén akaratlanul is buborékba zárjuk magunkat, megfosztva egyéni jellemfejlődésünket a kritikus visszajelzések építő erejétől. Ezt ellensúlyozhatná egy olyan új adatvédelmi alapelv, amely előírná a cégeknek, hogy a minket manipuláló marketingcsomagba megfelelő arányban véletlenszerű információkat is keverniük kell. Ezt a szabályt privacy by randomnessnek, azaz magánszférát a véletlen ereje révén biztosító alapelvnek keresztelhetnénk el. Másfelől senkinek nincs arra elég ideje, hogy az összes általa használt program esetében folyamatosan ellenőrizze személyes adatai kezelésének jogszerűségét. Ezért egy másik új alapelv, a privacy by assistance értelmében minden felhasználó digitális adatvédelmi asszisztenst rendelhetne maga mellé, aki elvégezné ezeket az időrabló tevékenységeket. Ezen identitásvédelmi megoldásokat a piac önmagában nem fogja kitermelni, megvalósulásukhoz állami beavatkozás szükséges.