Az otthonlét ideje alatt végre elolvastam Paul Wragg – a leedsi egyetem kutatója, a sajtójog avatott ismerője – megjelenés előtt álló könyve (A Free and Regulated Press) kéziratát. Az utóbbi évtized egyik slágertémája az Egyesült Királyság közéletében a sajtószabályozás szükséges mértéke és lehetséges módja volt a 2011-ben kirobbant News of the World-botrány hatására. Rupert Murdoch vasárnapi lapja feltörte és exkluzív információk reményében lehallgatta bűncselekmények áldozatainak és közéleti személyiségek ezreinek telefonját – az ügy napvilágra kerülése felforgatta a brit közéletet, és a lap megszűnéséhez vezetett.
A botrány időben egybeesett a magyar médiaszabályozás reformjával, amelynek egyik fontos eleme volt a nyomtatott és az online sajtó törvényi szabályozás alá vonása. Ez jelentős felzúdulást keltett Európa-szerte, így egy rövid ideig az EU-s fórumokon médiaügyekben Magyarország és az Egyesült Királyság egyszerre számított elrettentő példának.
A britek azonban megtanulták az esetből azt, hogy a sajtót nem elegendő kizárólag az önszabályozásra bízni, amelyet hitelességi problémával küzdő, érdemi szankcionálási lehetőséggel nem rendelkező testületek felügyelnek. A sajtószabadság sehol nem ad mentességet a sajtó számára az elkövetett jogsértések alól. A brit bulvársajtó híresen erőszakos tud lenni, a legfőbb problémát így a magánszféra megsértése, az újságírói zaklatások jelentik. A bírósági eljárások azonban nem adnak megfelelő orvoslást az áldozatoknak: drágák, lassúak és kevéssé hatékonyak. A megoldás tehát a törvényen alapuló hatósági jellegű felügyelet.
Mondhatnánk, erre a következtetésre a magyar jogalkotó is eljutott. A könyv másik fő állítása azonban nekünk is újdonságként hat. Bár magától értetődik, felismerése nehéz, mert olyan dogmát dönt le, amilyet eleddig szinte senki nem mert megkérdőjelezni.
A sajtóra a tudomány emberei úgy gondolnak, mint olyan intézményre, amelynek szabadságát garantálni kell, alkotmányos rangra emelve így a magánkézben lévő kiadókat annak érdekében, hogy a sajtó a demokrácia szolgálatában álljon. A sajtónak társadalmi felelőssége van, helyet kell adnia a közéleti viták lefolytatására, átláthatóvá kell tennie a hatalom működését, a vitás kérdéseket sokoldalúan kell bemutatnia.
A Makóról az Egyesült Államokba keveredő Pulitzer József újságíróként helyezkedett el új hazájában. A szerencsének és leleményességének köszönhetően először egy St. Louis-iújságot vásárolt meg, majd betört a New York-i sajtópiacra is. A The World című napilap élén hódította meg Amerikát.
„Az adatok illegális megszerzése kapcsán az Alapítvány elindította a szükséges jogi lépéseket és rendőrségi feljelentést tesz” – fogalmaztak.
Pulitzer József, a magyar származású sajtómágnás Makóról indulva jutott el a világ tetejére, és hagyott maradandó nyomot az amerikai újságírás és politika történetében. Sorozatunkban az ő életútját mutatjuk be, és hogy miként vált a sajtó hatalmi tényezővé az Egyesült Államokban. A pulitzeri út I. rész.
A zöld-fehérek csütörtökön megszerezték első győzelmüket az Európa-ligában.
Mészáros Gergő szakterületei közé a globális monetáris politika és a tőkepiacok tartoznak, de előszeretettel követi ugyanakkor a kriptopiaci fejleményeket is.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Akinek van pénze Ukrajnában, az kifizeti, hogy ne vigyék a frontra, akinek nincs, az megy a húsdarálóba.
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
