Az otthonlét ideje alatt végre elolvastam Paul Wragg – a leedsi egyetem kutatója, a sajtójog avatott ismerője – megjelenés előtt álló könyve (A Free and Regulated Press) kéziratát. Az utóbbi évtized egyik slágertémája az Egyesült Királyság közéletében a sajtószabályozás szükséges mértéke és lehetséges módja volt a 2011-ben kirobbant News of the World-botrány hatására. Rupert Murdoch vasárnapi lapja feltörte és exkluzív információk reményében lehallgatta bűncselekmények áldozatainak és közéleti személyiségek ezreinek telefonját – az ügy napvilágra kerülése felforgatta a brit közéletet, és a lap megszűnéséhez vezetett.
A botrány időben egybeesett a magyar médiaszabályozás reformjával, amelynek egyik fontos eleme volt a nyomtatott és az online sajtó törvényi szabályozás alá vonása. Ez jelentős felzúdulást keltett Európa-szerte, így egy rövid ideig az EU-s fórumokon médiaügyekben Magyarország és az Egyesült Királyság egyszerre számított elrettentő példának.
A britek azonban megtanulták az esetből azt, hogy a sajtót nem elegendő kizárólag az önszabályozásra bízni, amelyet hitelességi problémával küzdő, érdemi szankcionálási lehetőséggel nem rendelkező testületek felügyelnek. A sajtószabadság sehol nem ad mentességet a sajtó számára az elkövetett jogsértések alól. A brit bulvársajtó híresen erőszakos tud lenni, a legfőbb problémát így a magánszféra megsértése, az újságírói zaklatások jelentik. A bírósági eljárások azonban nem adnak megfelelő orvoslást az áldozatoknak: drágák, lassúak és kevéssé hatékonyak. A megoldás tehát a törvényen alapuló hatósági jellegű felügyelet.
Mondhatnánk, erre a következtetésre a magyar jogalkotó is eljutott. A könyv másik fő állítása azonban nekünk is újdonságként hat. Bár magától értetődik, felismerése nehéz, mert olyan dogmát dönt le, amilyet eleddig szinte senki nem mert megkérdőjelezni.
A sajtóra a tudomány emberei úgy gondolnak, mint olyan intézményre, amelynek szabadságát garantálni kell, alkotmányos rangra emelve így a magánkézben lévő kiadókat annak érdekében, hogy a sajtó a demokrácia szolgálatában álljon. A sajtónak társadalmi felelőssége van, helyet kell adnia a közéleti viták lefolytatására, átláthatóvá kell tennie a hatalom működését, a vitás kérdéseket sokoldalúan kell bemutatnia.
A köztársasági elnök elítélendőnek nevezte Oroszország akcióját, és kiemelte, Magyarországnak egyenlőre nincs információja személyi sérültekről.
„Nem túl fényes négy év után” a Fidesz képes volt közel két és félmillió szavazót elvinni az urnákhoz, ami nem kis eredmény – világít rá Megadja Gábor, aki Kohán Mátyással volt Kacsoh Dániel vendége a Reakcióban.
Stílust vált-e Bayer Zsolt? Merre tovább, Fidesz? Mik voltak a vereség legfőbb okai? Maradjon-e Sulyok Tamás? Ezekről is szó esett a REAKCIÓ legújabb adásában, akárcsak a formálódó Tisza-kormányról és a kampányhibákról.
Míg a Tisza Párt képviselői üdvözlik a döntést, addig a Fidesz oldaláról élesebb reakciók érkeznek.
Hogyan vált Magyar Péter pártja egyfajta „vallási mozgalommá”?
Nem szerette volna, hogy a sajtó kutakodni kezdjen.
„Nagyon kellemetlen ellenfelek, ezt tapasztalatból mondom.”
Valójában nem tudjuk, mi történik pontosan.
