Igen, megtörtént az, ami pár hete szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ami egy hónappal ezelőtt még tőlünk távoli probléma volt, és amiről nem gondoltuk volna, hogy a mi hétköznapi életünkre is hatással lehet. Most itt állunk, egyre kihaltabbak az utcák, már látunk maszkban járni embereket, és nem tudjuk megnézni a hetekkel ezelőtt lefoglalt színházi előadásunkat, vagy meghallgatni a hónapok óta várt koncertünket. A koronavírus megérkezett Európába, benne Magyarországra is, és arra kell berendezkednünk, hogy hónapokig meghatározza az életünket.
E helyzet ismét kihozta belőlünk a szakértőt. Ezúttal tízmillió virológus csillogtatja a tudását nap mint nap a közösségi oldalakon és baráti beszélgetéseken. Vagy éppen a sajtóban. Néhány médium olyan cikkeket közöl, amelyek tovább rontják az amúgy sem megnyugtató légkört. Nem kell félteni az ellenzéki politikusokat sem, akik gyűlölettől fűtve mondják folyamatosan a választók arcába: a miniszterelnök embereket fog megölni a felelőtlen politikájával.
Amióta megvan az első koronavírusos beteg itthon, az ellenzék és holdudvara megállás nélkül harsogja: a kormány nem tud megvédeni minket a betegségtől. Ha Orbán Viktor nem záratja be az iskolákat, az a baj – még annak ellenére is, hogy a kormánypárti elfogultsággal nehezen vádolható Falus Ferenc korábbi tiszti főorvos szerint sem volt szükség az iskolabezárásokra –, ha bezáratja, az sem jó, hiszen ki vigyáz így majd a gyerekekre? Ha az a kormány nyomatékos kérése, hogy a szülők semmiképp ne bízzák az otthon maradó diákokat a betegség szempontjából rizikócsoportba tartozó nagyszülőkre, akkor máris jön a következő kérdés: hogyan kompenzálják majd a szülőket, amiért nem tudnak munkába menni? A veszélyhelyzetet jóval korábban ki kellett volna hirdetni, a kormány idegesen kapkod, felesleges akciócsoportokat létrehozni, s egyáltalán miért miniszter még Kásler Miklós – csak néhány további reakció az elmúlt napokból. Eközben ha felmegyünk a legolvasottabb portálokra, a Vírus című filmbe cseppenhetünk bele: zombikról, megfékezhetetlen járványról, a hatóságoktól rettegő potenciális betegekről olvashatunk.
Eljött a pillanat, amikor mi, magyarok kivételesen félretehetnénk a dühöt, az acsarkodást