Good guys, bad guys

Azt mondják, Francis Ford Coppola és Martin Scorsese kifordította a sarkából a világot, mert a filmjeik miatt a rosszfiúknak szurkolunk a jófiúk helyett. Keresztapákkal, zsidó és ír maffiózókkal, egyszóval gyilkosokkal érzünk együtt – a törvény és az igazság képviselői helyett. Valójában nem fordították ki, hiszen Robin Hoodok, Naszreddin hodzsák, Till Eulenspiegelek, 
Rózsa Sándorok, Martín Fierrók és Ludas Matyik mindig is léteztek, az ember hol a törvény óvó biztonságára vágyik, hol meg maga is törvényt szeg. (Abba már ne is bonyolódjunk bele, hogy olykor a törvény és az igazság köszönőviszonyban sincsenek.)

Közhely, hogy a sötétség és a világosság harca örök; sem az isteni, sem a sátáni nem győzi le végérvényesen a másikat. Jófiúk és rosszfiúk mindig voltak, mindig lesznek. Már csak azért is, mert a jófiúk – hős királyok, legendás harcosok – olykor rosszfiúkká lesznek, a harctérről hazatérve részeges disznókká, feleségüket verő férjekké, rongy apákká válnak, a rosszfiúk – bukott angyalok, júdások, maffiózók – pedig, ha más viszonyrendszerben, más tükrökben és más ablakokból figyeljük őket, gyakran kiszámítható és megbízható társnak, bajtársnak és barátnak bizonyulnak.

A jó és a rossz már önmagában is nehéz ügy.

Gondoljanak bele, napjában hányszor ítélkezünk. Mindannyian. A szentek is, hiszen, mint tudjuk, nekik is maguk felé… húz a szívük. A hétköznapokban talán éppen ők a legrosszabbak. A 10–11. században a jófiú ha embert ölt – még ha jó ügy érdekében is –, a legfőbb bűnök egyikét követte el, amiért a legsúlyosabb vezeklés járt. Száz év múltán Szent Bernát már esküszegőket, gyilkosokat és más latrokat hívott a keresztesek közé, és azt ígérte, tárt kapukkal várja őket a menny. A 13. századra pedig megszilárdult az igazságos háború elmélete is. De most hagyjuk a szenteket. Mi magunk is napjában több százszor ítélkezünk. Ismeretlen utastársról a villamoson. Öltözete, fizimiskája, trikójának felirata, hajviselete vagy éppen a szaga befolyásol. Ítélkezünk tévéhírek alapján, indulatból, félelemből, megszokásból. Szomszédról, barátról, kollégáról, papról, politikusról, szakácsról, pincérről, sportolóról, buszsofőrről.