A lélektani fordulat napja

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Kinek a fejéből pattant ki 1989 elején, hogy az ellenzéki csoportok együtt szervezzenek szabad március 15-ei felvonulást?
Rockenbauer Zoltán: Úgy emlékszem, hogy ez eredetileg fideszes–SZDSZ-es kezdeményezés volt. Szilágyi Sándor és mi voltunk benne az elején. Az előzményekhez tartozik egy negatív tapasztalat: 1988. október 23-án volt már egy hasonló kezdeményezés, amelyből az MDF végül kiugrott, így a tüntetést az utolsó pillanatban le kellett fújni. Tehát volt már kísérlet a közös fellépésre.

A március 15-ei alternatív megemlékezéseket tiltotta és fel is oszlatta a hatalom. Ön ott volt 1986. március 15-én a „lánchídi csatában” is, ugye?
R. Z.: Már az 1984-es ünneplésen is részt vettem. Egyetemista voltam, szájról szájra terjedt a hír. 1983-ig Nyíregyházán tanultam, így 1984-ben voltam az elsőn Budapesten. Kitűztük a kokárdát, énekeltük a Kossuth-nótát, nem volt ez megszervezve.

István, ön is ott volt valamelyik korábbi március 15-én?
Szent-Iványi István: Persze, 1981-ben kezdődtek a spontán tüntetések, felvonulások. A Petőfi-szobornál gyülekeztek az emberek, aztán valahogy elindult a tömeg, és ugyanazon az útvonalon mentek végig: Batthyány-örökmécses, Kossuth tér, Margit híd, Bem-szobor, Batthyány tér. Ez az ellenzékiek számára minden évben bevett rituálé volt.
R. Z.: Az első szónoklat 1988-ban volt, Tamás Gáspár Miklós beszélt a Kossuth téren. Hajnalban letartóztatták Demszky 
Gáborékat, Hodosán Róza olvasta fel a beszédüket a Batthyány-örökmécsesnél.

1988 decemberében azonban történt egy fordulat: a Németh-kormány újra nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét, az MSZMP pedig a nemzeti megbékélés jegyében közös ünneplést kezdeményezett. Az állampárt taktikája kissé átlátszó volt…
R. Z.: Miután mi januárban előjöttünk azzal, hogy a független szervezeteknek legyen saját megemlékezésük, az MSZMP februárban kitalálta, hogy ne így legyen, hanem ők szerveznek inkább közös ünnepséget. Mi erre azt mondtuk, hogy szó sem lehet róla.
Sz.-I. I.: A hivatalos ünnepségre azért a kisgazdák és a szocdemek elmentek, Vörös Vince meg Ruttner György, ha jól emlékszem. Csatlakoztak a harmincegy szervezethez, mégis ott voltak az állami megemlékezésen is a 
Múzeumkertben. Volt tehát megosztási kísérlet az állampárt részéről.