Így zárták ki a politikát Zuckerbergék a kampányhajrában
Az amerikai elnökválasztásig és még azon túl is letiltották a politikai hirdetéseket.
Nemzetközi díjak sorával is elismerték már Farkas Anna munkásságát: a tervezőgrafikussal a betűk világáról, a grafikák érzékenységéről és az alkalmazott művészet szépségéről beszélgettünk.
Farkas Annával ön is találkozott már. Legalábbis ha látta már a Zeneakadémia plakátját, fogott már a kezében bármilyen könyvet a Magvető Kiadó kínálatából, esetleg járt a Seuso-kincset bemutató kiállításon, vagy olvasott róla brosúrát. Farkas Anna ugyanis mindezekben benne van: a személyiségét, a világlátását, ahogy ő mondja: szívét-lelkét teszi bele minden munkájába, amellyel aztán ezrek találkoznak. Ennek súlyáról, öröméről és kihívásairól beszélgettünk a többszörös Red Dot és TDC-díjas tervezőgrafikussal.
„Ha felkérést kapok, általában sokáig csak gondolkodom, érlelem magamban a témát. Kutatok, például ismerkedem a konkurenciával, vagy olvasok az adott piacról. Igyekszem minél jobban körbejárni a területet, aztán beletenni valami pluszt. Egyszer csak kipattan a szikra, megjelenik a fejemben egy kép, amelyet később már könnyű formába önteni” – avat be az alkotófolyamatba Anna. Ez az alkalmazott művészet szépsége, így kerül bele minden grafikus személyisége egy-egy munkába – ettől lesz más és más egy arculat, ha különböző emberek készítik. Az ügyfél soha nem pusztán a grafikáért vagy a logóért fizet, hanem egy komplett, évek tapasztalatait, örömeit és fájdalmait tartalmazó vizuális megjelenésért, amellyel a művész üzen a termékről, a cégről, arról, ki is ő valójában.