Új válság a cédrusok földjén

Libanon mesterségesen összetákolt ország, amelyben a felekezetek hozzávetőleg békében éltek egymással, mígnem az Izrael megalapítását követő palesztin beáramlás nyomán kirobbant az 1975-től 1990-ig tartó polgárháború. A harcokat lezáró békeegyezmény olyan strukturálisan megreformálhatatlan rendszert teremtett, amelyben a régi előkelőkből és feltörekvő milíciavezérekből lett, különféle külföldi hátszelet élvező politikusok a felekezeteik patrónusaként (arabul zaím) sajátították ki a közjavakat.

Bedobták a Whatsapp-adót

Most újabb feszültséget él át Libanon sokat látott népe: októberben tüntetések kezdődtek, miután a kormány bejelentette, hogy adót vet ki a Whatsappre. A felháborodás érthető, tekintve hogy a libanoni telekommunikációs cégek – mint szinte minden fontosabb szolgáltató – a politikai vezetők holdudvarába tartozó üzletemberek érdekeltségében állnak, mohóságuk miatt pedig magas a telefonhívás percdíja. A négy és fél millió libanoni így jellemzően Whatsappen keresztül tartja a kapcsolatot a tízmillió főt is meghaladó diaszpóra tagjaival. Noha a milliós megmozdulásokat látva a kormány hamar visszakozott, a szellem kiszabadult a palackból. A tüntetések folytatódtak, és hamarosan felekezeteken is átívelő, általános elitellenes megmozdulássá váltak. A kezdeti milliós demonstrációk helyett ma jellemzően már közösségi médián keresztül szervezett útlezáró és egyéb akciók vannak országszerte. „Az összes azt jelenti, hogy az összes” – követelik azóta is a teljes elit távozását a keresztény, drúz, síita, szunnita tömegek Bejrútban és a többi városban.