Arról, hogy miként fogadják manapság a szülőfalujában, azt mondja: „Taktaharkányban köztiszteletben álló család voltunk mindig is, így a mai napig nagy örömmel fogadnak, amikor hazatérek. Szeretnek, és éreztetik, hogy büszkék rám. Azt hiszem, elmondhatom, hogy példaként jelenünk meg a helyi közösség számára, amire igyekszünk is rászolgálni. Nem szakadtam el a szülőfalumtól, a mai napig hazalátogatok.” Azzal a hiedelemmel kapcsolatban, hogy a szegénysorból kitörő cigányokat kiveti a saját környezetük, így fogalmaz: „Ez olyan sztereotípia, amelyet egyáltalán nem tapasztaltam. Azzal szembesültem, hogy sokkal inkább tisztelet övezi azokat a romaság körében, akik eredményeket érnek el.” Rontó Renáta szerint az ehhez hasonló életutakhoz kiemelten fontos a támogató környezet, és ez nem feltétlenül pénzügyi támogatást jelent. Nagy szerepe van az álmok, majd a célok megfogalmazásának, valamint fontos, hogy legyenek példaképek is, olyanok, akik inspirálni és motiválni tudják a közösség minden tagját. „De mindenek- előtt mérhetetlen kitartásra és szorgalomra van szükség.”
Vajon az iskolának milyen szerepe van ebben a folyamatban? Renáta úgy véli: a megfelelő oktatás, a tanulás lehet a kulcsa a roma közösség előrejutásának, így az iskoláknak kiemelt szerepük van a felemelkedésben. „Elhivatott tanárokra és szorgalmas diákokra van szükség ahhoz, hogy minél több diplomás vagy épp szakmunkás kerülhessen ki közülünk. Mindezek mellett szükség van a diákok széles körű tájékoztatására is a továbbtanulási lehetőségekről és az ösztöndíjakról.”
Mindenekelőtt mérhetetlen kitartásra és szorgalomra van szükség