Merre tart az ellenzék?

Korai lenne bármi biztosat mondani a 2022-es választáson induló ellenzéki formáció(k)ról, az azonban bizonyos, hogy az elmúlt egy év alapjaiban rajzolta át azt a térfelet. És itt nemcsak az erőviszonyok megváltozására, vagyis a DK és a Momentum előretörésére, illetve az MSZP, a Jobbik és az LMP összeomlására kell gondolni, hanem a pártokon belül lezajlott (vagy épp elmaradt) vezetőváltásokra is. Természetesen a kettő nem független egymástól: a vezetőváltások komoly belső válság jelei, ráadásul valamennyi váltás a még szorosabb ellenzéki együttműködés irányába mutat.

Okkal feltételezhetnénk, hogy az európai parlamenti választáson legjobban szereplő DK háza táján minden rendben. Azonban korántsem véletlen és nem is feltétlenül teljesen önkéntes Gyurcsány Ferenc háttérbe húzódása. Beszédes ilyen szempontból Dobrev Klára kilépése a rivaldafénybe, aki 2022-ben egy esetleges közös ellenzéki lista potenciális miniszterelnök-jelöltje is lehet. Ám óvatosan kell bánni azzal a kijelentéssel, hogy a DK érdeke az egységes ellenzéki lista – noha az erős listavezető (Dobrev) kétségtelenül ebbe az irányba mutat. A Momentumnál csak lassan körvonalazódik a stratégia. Egyfelől korábban sokszor felvetődött, hogy Fekete-Győr Andrást le szeretnék váltani a pártelnöki pozícióból. Záros határidőn belül ez valószínűtlen, mert a választási eredmények igazolják az eddigi irányvonalat. Lássuk be, két jó szereplés után nehéz lenne megmagyarázni egy vezetőváltást.