Írország ismeretlen utakon

Gyors gazdasági fejlődés, leszakadó rétegek az egyre drágább megélhetési költségek miatt. A mondat első fele néhány, a második része elég sok európai országról elmondható. Írországra mindkettő igaz. És leginkább a társadalmi problémák határozták meg a kampányt. Az utóbbi évtizedekben hatalmas lépésekkel fejlődő, kelta tigrisként emlegetett, 4,8 milliós ország gazdasági környezete a multiknak garantáltan jó, a kisembereknek nem feltétlenül.

A képlet viszonylag egyszerű: a régóta meghatározó pártok hanyatlanak, az újabbak és az eddigi kicsik hitelesebbnek tűnnek a választók szemében. 2016-tól a két nagy közül az egyik, az Európai Néppárt-tag, liberális-jobbközép Kelta Család (Fine Gael) kisebbségben kormányozhatott mostanáig a másik fő erő, a szintén liberális-jobbközép, de az európai liberálisok közösségébe tartozó A Végzet Harcosai – Republikánus Párt (Fianna Fáil – The Republican Party) külső jóváhagyásával.

Szorításban a duopólium

A hétvégén tartott választáson viszont a Mi Magunk (Sinn Féin) baloldali-nacionalista párt tört előre, és helyet kér magának a kormányalakításról szóló tárgyalásokon. Lapzártakor még tartott a hosszadalmas voksszámlálás, de valószínű, hogy végül első helyen zárhatják a választást 24 százalék körüli eredménnyel. Az eddigi nagyok viszont előre jelezték, hogy nincs alku.
Az elutasítás hivatkozási alapja a Sinn Féin múltja, hiszen a párt a három évtizedes északír háborúskodás egyik főszereplője volt, az azóta megszűnt Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) politikai szárnyának számított. A valódi ok sokkal inkább a konkurencia felszámolása, ugyanis huszonkét évvel a békét hozó nagypénteki egyezmény után már keveseknek szalonképtelen a békés eszközökkel politizáló és Észak-Írországban is aktív Sinn Féin. És az is benne van a pakliban, hogy a baloldali-nacionalista párt tartósan megpróbál beleszólni a nagypolitikába. Most ugyan csak 42 jelöltet indított az újraválasztott 160 tagú alsóházba, támogatói között sok a fiatal, miközben a hagyományos erők tábora öregszik.