Emmi néni Budapestje

2020. február 27. 01:18

2020. február 27. 01:18
Muray Gábor

Petrichor. Esőillat. Fiatal műszó, a πέτρα (kő) és az ἰχώρ (istenek vére) házasítása. Beszív, kifúj, frissen párolog a Horánszky utcát áztató februári eső. Átugrok egy pocsolyát, mint a telet, hetykén, benne a homlokzatok negatívja, macskakő, balra a Jaromír, jobbra a Krúdy-sarok, Szindbád, ezt te is bírnád, kedd este, se autó, se turista, átjár az idei első tavaszpillanat.

Szerintem két tavasz van: az érett és a korai. Legalábbis két epizódja van a tavasznak, és én ezt a mostanit nagyon szeretem. „Megvillan a nap. Megvillan az ég”, írja Radnóti a Februárban, felnézek, most mélykék, alkonyodik, szépen húzza rá a kontrát a Palotanegyed fényeinek narancssárgája. Késésben vagyok, az Ars Sacra filmklub soron következő vetítése seperc kezdődik a Párbeszéd Házában; arra eszmélek, hogy a Lőrinc pap tér – Krúdy utca – Mikszáth tér – Reviczky utca díszlete önmagában is egy Amélie-filmbetét. A templom hallgat, a sztomatológián nem vonyít már a gyökérfúró, de még koreografált lüktetéssel billenti ki a csajokat a Károli kapuja. Talán akad köztük, akinek anyja-apja találkozott Zappával a rendszerváltás kori Tilos az Á előtt, ahol most a Lonely Planetet Szent Grálként maguk előtt tartó francia turisták vegyülnek a Pinterest-tetovált, frottírzoknis bölcsészekkel. Szeretem a Mikszáth teret. Időcsapda.

Önök szerint százegy év mennyi? Mint huszonöt. A választ már nem én, hanem Emmi néni adja; Emmi néni öregebb a ráncfelvarrott belvárosnál, a filmvásznon 2016. december 6-a van, Mikulás napja, éppen a százegyedik születésnapját ünneplik a Veres Pálné utca kisiparosai és mesterei, mert Emmi néni élő legenda, Budapest emblematikus látszerészüzletének lelke, a Libál Optika tündére. Száraz Eszter rendező-forgatókönyvíró készített róla portréfilmet az utolsó pillanatban, és örökítette meg Emmi néni szeme – és szemüvegei – tükrében a letűnt, tán sosem volt, emberi, szerethető, lakóit a keblére ölelő Budapestet. Az Emmi néni csodálatos élete (Amélie után szabadon) című egyórás dokumentumfilm az a fajta munka, amely mögött nemigen van érdek és számítás – szeretetből született. Csodálatos: harmonikusan fotografált és zenésített, megrendítően szép alkotás.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!