A progresszív ngó-k prédájává váltak az emberi jogok

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 100 állandó bírája közül legalább 22-en dolgoztak korábban olyan nem kormányzati szervezeteknek, amelyek az EJEB előtt folyó eljárásokban rendkívül aktívak – derül ki a European Centre for Law and Justice (ECLJ) által készített NGOs and the Judges of the ECHR 2009 – 2019 (Az ngó-k és az EJEB bírái 2009–2019) című jelentésből. A 2009 és 2019 közötti időszakban 185 olyan esetre volt példa, amikor az AIRE Centre, az Amnesty International, az International Commission of Jurists, a Helsinki Committee for Human Rights, a Human Rights Watch, az Interights, valamint az Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) közül legalább egy hivatalosan részt is vett bírói eljárásban. A Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítvány kiemelkedő szerepet játszik mind a hozzá köthető bírák számát tekintve, mind pedig azért, mert a jelentésben szereplő másik hat szervezetet is ő finanszírozza.

„A jelentés megállapításai sokkal fontosabb összefüggésekre mutattak rá, mint amire számítottunk. Az nem volt meglepetés számunkra, hogy kiderül majd néhány bíróról: valamelyik ngo alkalmazásában állt korábban, de ilyen magas arányt senki nem várt” – hangsúlyozza lapunknak Grégor Puppinck, az ECLJ igazgatója, a tanulmány egyik szerzője. Ami még meglepőbb, hogy kizárási ok ezekben az esetekben nem merült fel: 88 alkalommal a bírák olyan ügyekben dönthettek, amelyekben a hozzájuk köthető ngo érintettként szerepelt.

A fentiek tükrében az EJEB függetlensége és a bírák pártatlansága legalábbis megkérdőjelezhető, annál inkább is, mert a tényleges körülmények ellentétesek azokkal a szabályokkal, amelyeket maga az EJEB követel a tagállamoktól. Itt nemcsak a bírói etikett sérül tehát, hanem a kettős mérce alkalmazása is intézményesült formát nyer.

Átláthatósági szabályok hiányában nehéz pontosan megismerni az összes olyan esetet, amelyben az ngó-k részt vesznek, különösen, amelyekben a kérelmezőket képviselik. A szerzők 2009 óta legalább 185 olyan esetet találtak – az ügyekben az EJEB ítéletet is hozott –, amelyekben a hét ngo érintett volt, 72 esetben benyújtóként, 120 esetben harmadik félként.

Nyomasztó az ngó-k befolyása

Több tényező is magyarázza, hogy gyakran civil szervezetek, ngó-k ügyvédeit választják meg bírának. Az emberi jogok védelmének nemzetközi rendszerét a második világháború után az államok hatalmának megfékezésére hozták létre. Az ECLJ szerint ennek következménye, hogy a nem kormányzati szervezetek gyakran nagyobb politikai hatalommal és több forrással bírnak, mint egyes államok és azok jogvédő szervei. A vizsgált hét ngo az EJEB előtt olyan stratégiai fontosságú ügyekben jár el, amelyek precedenst teremtenek. Leggyakrabban a véleménynyilvánítás szabadságával, a menedékjoggal, az lmbt-jogokkal, a fogvatartási körülményekkel és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos ügyekről van szó. A Nyílt Társadalom Alapítvány e téren a legbefolyásosabb. A más szervezetek alapítására és finanszírozására kiterjedő politikája révén a civil szervezetek hierarchiájának a tetején helyezkedik el.

Az ngó-k munkamódszerére jellemző, hogy az EJEB előtt jellemzően harmadik félként érik el céljaikat, mint amicus curiae, azaz a bíróság barátja. Ez teszi lehetővé számukra azt, hogy közvetlenül beavatkozhassanak az ügyek menetébe. Másrészt az emberi jogi kérdésekben jártas jogászok számos országban jellemzően civil szervezeteknek dolgoznak. A legtöbb bíró, aki korábban a civil szférában működött, a balkáni államokból, illetve Magyarországról, Lettországból és Romániából származik. Albániában például, ahol a Nyílt Társadalom Alapítvány 131 millió dollárt fektetett be, 2018-ban a három jelölt közül kettő tagja volt a szervezet vezetőségének, egyiküket be is választották a testületbe.

„Ezek az ngó-k jól körülhatárolható progresszív ideológia alapján működnek, és nyomást gyakorolnak a bíróságokra annak érdekében, hogy az általuk hirdetett baloldali-progresszív program szempontjából kedvező ítéleteket hozzanak. Ezzel lerombolják az emberi jogokkal kapcsolatos összeurópai konszenzus lehetőségét” – mutat rá Puppinck.

Mi lehet a megoldás?

A legfontosabb nyilvánvalóan az lenne, hogy az ügyekben aktivistaként szereplő személyeket nem nevezhetnének ki bírónak, mert szerepvállalásuk politikai és ideológiai szempontból is terhelt. Szükséges a nagyobb fokú átláthatóság az ngó-k és az EJEB közötti kapcsolatok terén, valamint az ezek mögött meghúzódó érdekek kapcsán. A szerzők szerint a jelentkezőknek készíteniük kellene egy nyilvános bevallást a civil szervezeti kötődéseikről, együttműködéseikről. Erre jó példa lehet Franciaország, ahol 2016 óta nyilatkoznia kell minden bírónak a korábbi, függetlenséget befolyásoló kötődéseiről, illetve az Amerikai Egyesült Államok, ahol a legfelső bíróság minden bírájának évente kötelező érdekeltségi nyilatkozatot közzétennie.

A tanulmány javaslatai között szerepel az is, hogy ha kétségek merülnek fel a bíró függetlenségét illetően az aktuális ügy kapcsán, a bírónak kötelessége legyen tájékoztatni arról a testület elnökét. A jelenlegi szabályozásban ez csak lehetőségként szerepel. A legfontosabb persze az lenne, hogy vonják meg minden olyan bírótól az ügyet, akiről kiderül, hogy valamelyik érintett féllel kapcsolatban áll vagy állt.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.