A növekedés határai

A plzeňi születésű Václav Smil két szenvedélye a biológia és a statisztika. Negyven éve publikál, érdeklődésének középpontjában a környezet, a népesedés, az élelem és az energia áll. A kanadai Manitobai Egyetem professor emeritusát a Foreign Policy magazin a világ száz legfontosabb gondolkodója közé sorolta, Bill Gates pedig úgy nyilatkozott róla, hogy hasonló lelkesedéssel várja könyveit, mint mások a Csillagok háborúja filmeket. 

Smil friss és nagyívű munkája a növekedés természetét és jövőjét vizsgálja a mikroorganizmusoktól a metropoliszokig. Az élettudományok világában senki sem kérdőjelezi meg, hogy a növekedésnek léteznek határai. Az állatok, a növények és az ember esetében a fizikai, biológiai határok közhelyszámba mennek – sőt így van ez a mérnöki területeken is, ahol a műszaki innovációk hatékonysága eleinte drámai sebességgel növekszik, aztán egy ponton stabilizálódik. Egyetlen olyan mikrokozmoszt ismerünk, ahol a bővülés lehetőségének véges természetét nem kezeljük tényként: a közgazdaságtant. Pedig Smil szerint „nincs is olyan, hogy gazdaság, amit annak hívunk, csupán az energiakonverzió egy formája”. 

A gazdasági előrejelzések máig nem számolnak azzal a biofizikai realitással, amit az erőforrások végessége jelent. Smil meggyőződése, hogy a 21. századi gazdaságpolitika küldetése a fokozatosan, de biztosan bekövetkező stagnálás megfelelő menedzselése lesz. Szerzőnk kíméletlenül nekimegy a hatékonyság folyamatos növekedéséről szóló dogmának. Elismeri ugyan, hogy egy hektár termőföldön ma pontosan tízszer annyi élelmet – s ezzel energiát – vagyunk képesek megtermelni, mint száz évvel ezelőtt, azt azonban szerinte kifelejtjük az egyenletből, hogy ez a tízszeres hatékonyság kilencvenszeres növekedést igényelt az energiaráfordítás terén, ha figyelembe vesszük mindazt az erőforrást, amely a mezőgazdasági gépek gyártásától az elektromos ellátáson át a trágyázásig a teljes termelési folyamat során szükségeltetik.