A gyerekkori figyelemzavar a felnőttéletre is hat

Rengeteg szülő szembesül azzal, hogy gyermeke iskolaérettségi vizsgálata elutasító eredménnyel zárul. Ez nem meglepő, hiszen egyre több az olyan kisgyerek, akinél – jelentős részben a mindennapjainkat uraló digitalizáció miatt – megfigyelhetők a hiányos képességekre utaló jelek. 

„Az utóbbi időben megnövekedett a vizsgálatok száma a szakszolgálatoknál, és sokféle problémát állapítanak meg a gyerekeknél, jelentős részben a virtuális világ hatásainak felerősödése, a felszínesebb és felgyorsított szocializáció miatt. Ezeket a problémákat az óvodában kellene kezelni, de ott jellemzően kevés idő jut arra, hogy egyéni igény szerint foglalkozzanak a gyermekekkel. Pedig óvodai kötelesség lenne, hogy minden gyereket évente kétszer felmérjenek, és az alapján differenciálják őket megfelelő csoportokba” – mutat rá lapunknak Kis Julianna, az Ormos Intézet oktatási és fejlesztési igazgatója. Hozzáteszi, a mostani szabályok szerint kilenc hónap alatt kell eldőlnie annak, hogy iskolaérett-e a gyerek, ez azonban pszichésen jelentős teher a gyereknek, a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt.

Úgy látja, hogy nem öt és fél éves korban kellene megvizsgálni a gyereket – mint ahogy a mostani szabályozás előírja –, hanem négy – négy és fél évesen, így lenne elegendő idő a felkészülésre. „Az, hogy valaki iskolaérett-e, komplex kérdés, ugyanis nemcsak a fizikai és az értelmi, hanem az érzelmi érettség is kritérium. Ha érzelmileg nem érettek a gyerekek, gyakran kudarckerülő vagy hárító a hozzáállásuk, kialakulatlan az együttműködésük. Azt a »traumát«, hogy iskolába kell menniük, nem készítik elő kellőképpen az óvodában” – hívja fel a figyelmet.

„Folyamatosan zajban töltjük a mindennapjainkat”

Az Ormos Intézet Képességfejlesztő Központjában az a cél, hogy ezeket a gyermekeket időben fel lehessen zárkóztatni, és úgy menjenek majd iskolába, ahogyan „klasszikusan” kellene. A szakértők és a gyógypedagógusok részterületenként, a kicsik személyiségét, önállóságát, biztos tudását készítik fel az iskolára. Kis Julianna kifejti, hogy három fő területre koncentrálnak.

Az egyik a beszédészlelés, amellyel kapcsolatban rámutat: súlyos problémákhoz vezet, ha folyamatosan zajban, túlzott hangingerben töltjük a mindennapjainkat. „Ha valami állandóan szól, kevésbé vagyunk motiváltak beszélgetni. Emiatt passzívabb a gyermekek szókincse, és amennyiben nem alakul ki náluk a tiszta hallás, a tiszta beszéd is nehezebben fog működni. A gyerekek lényegében önmagukban folytatnak kommunikációt, így nehezebben beszélnek a szülőkkel, a többi felnőttel és a társaikkal is” – hangsúlyozza.