A forradalom ellenségei

Az isztambuli egyezménnyel szembeni lejárató kampányok egyenértékűek a demokrácia elleni támadásokkal – fogalmaz az Európai Parlament múlt héten elfogadott határozata. Az agresszív nyelvezet a jakobinus diktatúra vagy a későbbi bolsevik forradalmak emlékét idézheti fel az olvasóban, amikor pillanatok alatt a „forradalom ellenségévé” válhatott az, aki különvéleményt mert megfogalmazni a hivatalos ideológiai fősodorral szemben. 

A ’lejárató kampány’ ugyanis az EP-s szövegkörnyezetben hasonlóan tágan értelmezhető, mint mondjuk a ’reakciós’ volt annak idején: bármilyen józan ellenérv felvetését pillanatok alatt annak lehet bélyegezni, és már tetten is érték – a Rákosi-korszak frazeológiájával szólva – „a demokratikus államrend megdöntésére tett kísérletet”.

Az isztambuli egyezmény, hivatalos nevén Az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, az Európa Tanács által megalkotott nemzetközi egyezmény, amelynek hivatalosan hirdetett célja a nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés. Az egyezményt – amelyhez 2011 májusa óta lehet csatlakozni – az összes uniós tagállam, illetve az Európai Unió is aláírta, Magyarország és rajta kívül eredetileg még hat uniós tagállam nem ratifikálta: Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, illetve az azóta az EU-ból kilépő Egyesült Királyság.

A fent idézett EP-határozat értelmében „lejárató kampánynak” minősülő magyar kifogás az egyezmény ratifikálásával szemben az, hogy alkalmazása messze túlmutat a nők és a gyerekek védelméről szóló célkitűzések elfogadásánál. E törekvésekkel együtt ugyanis egy sajátos ideológiai szemléletmódot (lásd az egyezmény szövegéből vett keretes kiemeléseinket) is ráerőltetne a részes országokra, gyakorlatilag állami doktrínává emelve a progresszív genderelmélet tételeit. Ennek lényege, hogy a biológiai nemek mint alapvető egységek elfogadásával szemben azt állítja, hogy a nemi szerepek kialakulása mesterséges, a társadalmi környezet által generált folyamat.

Emiatt pedig ezek a szerepek meg is változtathatók ugyanilyen mesterséges úton, például átneveléssel. Ha a gondolatmenetet továbbvisszük, hamar felsejlik a lét határozza meg a tudatot alapvetés, vagyis nem túloznak azok, akik a genderelmélet erősen marxista kötődéseit hangsúlyozzák. Olyan kitételekről már nem is beszélve, mint ami az egyezmény preambulumában szerepel: „a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok”. Pár szót kicserélünk, és máris elérkezünk a történeti materializmushoz, illetve felismerhetővé válik annak régi bevett, rossz szokása is: valahogy mindig arra törekszik, hogy társadalmi csoportokat fordítson szembe egymással.

Ezzel két probléma is van, egy általános, illetve egy, amely a hatályos magyar alaptörvényből fakad. Az első, hogy a 20. század fájó emlékeit idézi, különösen itt, Közép-Európában, amikor egy szuverén államra kívülről próbálnak meg ráerőltetni egy speciális ideológiai-világnézeti koncepciót, és elvárják, hogy jogi-politikai berendezkedését ez alapján alakítsa át. A másik pedig, hogy az egyezmény e sajátossága miatt több ponton sem összeegyeztethető Magyarország alaptörvényével. A genderelmélet nem más, mint egy történet-, társadalom- és természettudományos szempontból is vitatható koncepció. Emiatt pedig elfogadásának politikai úton való kikényszerítése nem egyeztethető össze az alaptörvény X. cikkével, amely kimondja, hogy „tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni”. Ezenfelül pedig nemcsak tudományos, de világnézeti-vallási szempontból is rendkívül megosztó, mivel tagadja a nemek és a család szerepének a mi kultúrkörünkben hagyományos, bibliai alapú felfogását, amelyet ráadásul az alaptörvény is rögzít.

A progresszív ideológiák apostolai részéről jó taktikának bizonyult, hogy a nők és a gyermekek védelmét árukapcsolásban kínálták a genderelmélettel. Hiszen hiába hangsúlyozza a kormány például, hogy Magyarországon már 2013-ban, vagyis egy évvel az isztambuli egyezmény életbelépése előtt büntető törvénykönyvi tényállás lett a kapcsolaton belüli erőszak, és hogy az egyezmény minden jogalkotást igénylő rendelkezését már átültették a magyar jogrendbe, valamint hogy a magyar jog ebből a szempontból kiemeltebb védelmet biztosít a nők és a gyerekek számára, mint az uniós gyakorlat. Mivel elutasítja, hogy egy szuverén országra erőltessék az egyezmény bizonyos ideológiai alapvetéseit, meg lehet bélyegezni azzal, hogy az egyezmény teljes tartalmával szemben áll. Vagyis: a demokrácia ellensége.

Címlapképen: Terror a francia forradalom idején, Bettmann Gyűjtemény. Fotó: Gettyimages

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.