Rend, szabadság, globalizáció: csak kettő maradhat?

Dani Rodrik szefárd zsidó családba született Isztambulban. Főiskola után a Harvard Egyetemen kötött ki, amelynek ma már legendás professzora. Életművének gerincét a jól fésült, ámde kíméletlen globalizációkritika adja: már az 1997-es ázsiai válság idején – amikor még a fejlett világ egésze, különösen a közgazdász elit a szabad piacok és a felhőtlen nemzetköziesedés bűvkörében élte napjait – könyvet írt az állam mint aktív szabályozó visszavonulásának fatális következményeiről. A tíz esztendővel később hasonló okokból bekövetkezett világgazdasági válság csak növelte Rodrik hitelét. Ma azon kevesek egyike, akiknek gazdaságpolitikai diagnózisait – persze más-más logika mentén – jobb- és baloldal egyaránt szívesen idézi. Most, hogy nem telik el nap úgy, hogy a nyugati félteke sztárelemzői ne vizionálnának újabb összeomlást, ideje leporolni a Rodrik-téziseket.

Hiperglobalizációs napirend: így nevezi szerzőnk a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer létrejötte óta eltelt évtizedek közmegegyezését, amelynek értelmében a globalizáció feltétlen és határtalan jóvá, más szóval öncéllá vált. Napjaink sorskérdését Rodrik globalizációs trilemmának hívja: szerinte elérkeztünk a ponthoz, amikor a nemzeti szuverenitás, a demokratikus berendezkedés és a nemzetközi kereskedelem előtt még megmaradt akadályok lebontása együtt már nem tartható fenn. Sőt meg van győződve arról, hogy a helyi politikák további alárendelése különféle nemzetközi egyezményeknek az állami önrendelkezés lehetőségét és magát a demokráciát fenyegeti.

Rodrik úgy véli, hogy a három közül egyértelműen a globalizációnak kell búcsút intenünk. Annál is inkább, mert a fokozása alig teremt értéket a már elért eredményekhez képest. A még több globalizáció még bizonytalanabb világgazdaságot jelent, valamint azt, hogy vészhelyzetben az államnak nem maradnak eszközei saját polgárai, köztük a leginkább rászorulók megsegítésére. Márpedig Rodrik szerint a demokráciák alapvető joga ahhoz, hogy megvédjék társadalmi struktúráikat, fontosabb a „fejlődésnél”, ha az alatt – ahogyan eddig – a korlátok nélküli szabadkereskedelmet értjük.