Fokozódik az elnökválasztási harc Amerikában

Repül az idő, közelítenek az első előválasztások az Egyesült Államokban. Demokrata körökben 2016 óta nem sikerült megemészteni az elnökválasztási vereséget, és Hillary Clinton azóta is mindenkit felelősnek tart drámai bukásáért, s a balliberális tábor messiásként várja november 3-át, meggyőződve arról, hogy idén végre lezárul a Trump-reality. Érdemes azonban egy pillantást vetni arra, hogy Donald Trump azokban a billegő államokban – így a Joe Bidenhez közeli Pennsylvaniában is –, ahol négy évvel ezelőtt hajszállal tudott nyerni, a mérések szerint igen jó formában van, s ez újabb kormányzati ciklust hozhat a republikánusoknak.

Amikor 2016 novemberében Hillary Clinton elvesztette a választást, fél Amerikán – a baloldali-liberális felén – gyászhullám vonult végig. A „mindvégig a fair play szabályai szerint játszó”, „tradicionális és jól átgondolt, lelkiismeretesen felépített koalíciókon alapuló” kampányt folytató Clinton azóta sem érti, hogyan választhatta a „tudatlan” amerikai nép a „komolytalan, szókimondó, népharagot felkorbácsoló”, egykori bulvárfigurából lett jobboldali „szájhőst”, Donald Trumpot elnöknek. Clinton a győztest erőszakos embernek tartja, sőt What Happened című emlékirata szerint a George Orwell 1984 című regényében szereplő kínvallatóra emlékezteti, aki addig gyötri a rabot, míg az nem látja a felmutatott négy ujj helyett az elvárt ötöt.

A válasz azonban önmagáért beszél: Trump nem félt nevén nevezni a problémákat, és becsatornázni, majd szelepként kiengedni a népharagot, amely már egy évtizede felgyülemlett az amerikaiakban. A kendőzetlen stílusáról híres elnök meghallgatja és megérti a dolgozó amerikaiak dühét, és a pőre, kevéssé polkorrekt valóságot vágja keményen az elit arcába. S ha arra éhes a világ, akkor nem restelli azt sem kimondani, hogy szerinte az Iszlám Állam Barack Obama hatalmi játszmája nyomán jött létre, Hillary Clinton pedig gyakorlatilag felfegyverezte a terrorszervezetet.