„Soha nem voltak hosszú távú céljaim, pontos vízióim. Ha tizenöt éves koromban megkérdezik tőlem, mi akarok lenni, biztos nem azt mondom, hogy kormányszóvivő és az Egyszülős Központ vezetője. Ilyet normális ember nem mond, mégis ide sodort az élet” – mondja lapunknak nevetve a barátai szerint óriási akarattal bíró Nagy Anna, aki egyedülálló szülőként állt helyt kormányszóvivőként, majd álmodta meg a hiánypótló intézményt. A központot működtető alapítvány már az első másfél évben hétezer-ötszáz családnak, mintegy húszezer embernek segített elviselni a sokszor elviselhetetlennek tűnő egyszülőséget. „A fájdalmából is aranyat varázsolt” – árulja el a volt kormányszóvivőről legjobb barátja, Hajdú Nóra, akivel nem tudunk vitatkozni, látva Nagy Anna „második gyermekét”, az Üllői út és a Mária utca sarkán álló, hatalmas ablakokkal hívogató menedéket. Idáig azonban hosszú út vezetett.
Kovács Zoltán nekem szegezte a kérdést: Kormányszóvivőt keresünk, elvállalná?