Donald Trump és Bill Gates találkozhatnak – nem is akárhol
A Microsoft alapítója a múltban bírálta Trumpot, különösen az első kormányának a COVID-19 világjárványra adott válasza miatt.
Donald Trump 2016-os diadala nyomán megkezdődött a Republikánus Párt és holdudvarának ideológiai átalakulása, úgy tűnik azonban, a neokonzervatívok sikeresen túlélték a populista fordulatot. Kultúrharcos közírók és provokatív Twitter-nacionalisták indultak most harcba a régi konszenzus hívei ellen.
Idézzük fel, milyen ideológiai forradalmat hozott a republikánusoknál 2015–2016-ban Donald Trump felemelkedése! A Grand Old Partyban korábban a Reagan- és Bush-érában megszilárdult neokonzervatív konszenzus uralkodott: szabadpiaci szellem, a nagyvállalatoknak és a vagyonosoknak kedvező gazdaság-politika, az olcsó munkaerőt nyújtó bevándorlás elősegítése, emellett agresszív fellépés az amerikai gazdasági és pénzügyi hegemóniát veszélyeztető „latorállamok” ellen. Trump viszont azzal a szándékkal indult neki az elnökválasztásnak, hogy a leszakadó néprétegeket megszólítva munkáspárttá formálja a Republikánus Pártot; céljai között szerepelt, hogy az amerikai identitással kapcsolatos aggodalmakra reagálva keményen fellép az illegális bevándorlás ellen, valamint hogy véget vet a költséges külföldi katonai beavatkozásoknak. Három évvel később azt látjuk, hogy csak igen töredékesen sikerült megvalósítania programját, és a régi pártelit tagjai kényelmes helyet találtak maguknak az új viszonyok között.
JOBBOLDAL A LIBERALIZMUSON TÚL
A First Things nevű rangos keresztény-konzervatív folyóirat tavaly márciusban Against the Dead Consensus (a halott konszenzus ellen) címmel kiáltványt adott közre, amelynek aláírói – többek között a nemrég hazánkba látogató politikatudós, Patrick Deneen, az újságíró Rod Dreher vagy a New York Post véleményrovatának szerkesztője, Sohrab Ahmari – leszögezik: bár az elnökhöz eltérően viszonyultak a múltban, egyetértenek abban, hogy nem lehet visszatérni a trumpi fordulattal bedőlt jobboldalisághoz, amelynek (a liberalizmushoz hasonlóan) az egyéni autonómia volt a vezérlő csillaga. Ennek a konzervativizmusnak „nem sikerült késleltetnie s még kevésbé visszafordítania az örök igazságok, a családi stabilitás, a közösségi szolidaritás hanyatlását. Megadta magát a hétköznapi élet pornografizálása, a halál kultúrája, a versenyképesség kultusza előtt” – írják.