Turistával riogatni jó?

FURA IDENTITÁSVÉDELEM
Barcelona baloldali politikusai sok esetben hivatkoznak a város identitásának védelmére turizmusellenes kirohanásaik során. Szerintük ugyanis a turisták tömeges jelenléte megfosztja hagyományos jellegétől a régi negyedeket, ezáltal szegényebbé teszi a várost kulturális értelemben, miközben a migránsok inkább gyarapítják. Érdekes érvelés, ha figyelembe vesszük, hogy a Barcelona lakosságának harminc százalékát kitevő és növekvő arányban jelen lévő migránsok egyáltalán nem beszélik a helyi nyelvet, a katalánt. Különösen azért fura, hogy a migránspárti városi politikusok és mozgalmárok milyen nagyvonalúsággal siklanak el a kérdés felett, mert a katalán nyelv védelme központi elemét képezte a spanyol állammal szembeni politikai és kulturális identitásháborúnak. Úgy tűnik, a baloldal szerint az ideiglenesen, legfeljebb egy-két hétig ott lévő európai turisták például jobban veszélyeztetik a katalán identitást, mint a városban tartósan megtelepülő, és a jelek szerint nyelvileg egyáltalán nem integrálódó, idegen kulturális hátterű népesség.

Tünetszerűnek bizonyult a világsajtót tavaly bejáró barcelonai felirat: „Tourists go home, refugees welcome”, vagyis „A turisták menjenek haza, de a menekülteket szívesen látjuk”. Bár a felirat üzenete több szempontból is abszurdnak hat, a tömegturizmus által okozott problémák, a helyi lakosok életminőségére gyakorolt negatív hatások vitathatatlanok. Olyannyira, hogy külön fogalom is használatos a nemzetközi irodalomban a jelenség megnevezésére: overtourism, amit magyarul túlturizmusként vagy túlturistásodásként lehetne visszaadni, némileg döcögősen.

Azonban a turizmus több, mint a jólétben élő közép- és felső osztályok léha időtöltése. A turizmus egyfelől jelenleg az egyik legversenyképesebb európai gazdasági szektornak számít globális összehasonlításban, amelynek ellehetetlenítése nemzetgazdasági szintű katasztrófát jelentene számos uniós országban. Másfelől a turizmus olyan közösségi keretet, illetve az utazás révén megismert országok, emlékművek és kultúrák olyan referenciapontokat nyújtanak a látogatóknak, amelyek jelentősége messze túlmutat a szimpla kikapcsolódáson.

TURISZTIKAI TEÓRIA

A témával foglalkozó egyik alapmű, a The Tourist – A new theory of leisure class című könyv szerzője, Dean MacCannell professzor szerint mai formájában a turizmus egy fontos emberi igényt elégít ki. Ez az igény pedig nem más, mint hogy referencia-pontokkal rendelkezzünk a világban, amelyben élünk, ami stabilnak érzékelt kereteket nyújthat emberek tömegeinek. Ennek a járulékos hatásnak a jelentősége pedig különösen nagy a nyugati világban, amelynek eredeti referenciapontjait, a vallást, a hagyományos közösségi létet és értékeket módszeresen leépítették az előző kétszáz év szellemi folyamatai.

A kérdésnek ugyanakkor van egyéb, kézzelfoghatóbb politikai-ideológiai pikantériája is. A turizmussal, illetve az overtourismmal kapcsolatos problémák tematizálása tipikus „value-action gap”, magyarán a „bort iszik, és vizet prédikál” esete. Ez azt jelenti, hogy a nagyvárosok liberális elitje, a progresszív, globalista nézetűek által vallott értékek és tényleges cselekedeteik között jelentős különbség van. Sokan közülük a turizmus globális ökológiai lábnyomával, illetve egyéb negatív mellékhatásaival foglalkoznak és kampányolnak, miközben éppen e – magát a világra nyitottnak, nemzetközileg tájékozottnak tartó – közeg számára vált szinte kötelezővé „minden megismerése és meglátogatása”.

Az elmúlt évtizedekben a turizmus fejlesztése jó néhány országban és nagyvárosban a neoliberális gazdaságpolitika elvei alapján történt. Ehhez képest a turizmus kritikájára mozgalmakat és politikai kampányokat felépítő erők is jellemzően a baloldali és liberális pártok. Jó példa erre Barcelona, amely kétségtelenül a tömegturizmusnak legjobban kitett nyugat-euró-pai nagyvárosok közé tartozik. 2015 óta a város polgármestere,  Ada Colau – aki a Barcelona Közösen (Barcelona en Comú) baloldali populista mozgalom vezetője – kampányát a turizmus negatív konzekvenciáira építi fel.

Röviden megjegyzem
Írországban is kényes téma 
A dublini politikai közbeszédben különösen kényes téma a turizmus, hiszen Írország egyik meghatározó gazdasági ágazata. 2018-ban mintegy hatmilliárd eurós bevételt generált, ami tízszázalékos növekedést jelent mindössze egy év alatt. Mivel a turizmus stratégiai ágazat, a megbélyegzése politikailag kockázatos, de kisebb pártok, például a dublini városi közgyűlésben a szociáldemokraták, illetve egyes civil szervezetek részéről tapasztalhatók ilyen próbálkozások.

Izlandon nem riogatnak
Izland és fővárosa hasonló problémákkal szembesül, ráadásul a szigetország alacsony lakosságszáma miatt a nagy tömegben érkező turisták képe még fenyegetőbbnek tűnhet.  
A turizmus azonban Izland legfontosabb gazdasági szektora, jelentősége különösen a szigetországot szélsőségesen sújtó globális pénzügyi válság óta nőtt meg. Az izlandi politikai elit a tömeges turizmus ellenére sem próbál az overtourism jelenséggel riogatni, illetve ebből közvetlen pártpolitikai tőkét kovácsolni. Ehelyett a különböző politikai erők jó példát mutatva elsősorban a turizmus gazdasági előnyeit szem előtt tartva igyekeznek megoldást találni a fenntarthatóságra.

A katalán főváros nagyjából Budapesttel azonos méretű település, a turizmus robbanásszerű fejlődése pedig a 2000-es évek első felében kezdődött. 2017-es adatok alapján a valamivel több mint 1,6 milliós lakosságú városban tavaly 32 millió turista fordult meg, és az iparág adja a helyi GDP 12 százalékát.  A  2015-ös választást a Barcelona Közösen nyerte meg. A szintén baloldali populista Képesek Vagyunk (Podemos) párt támogatását is élvező mozgalom sikeres kampányát kifejezetten a turizmus és a lakásárak negatív relációjú összefüggésére hegyezte ki.

NYUGATI A VESZÉLY, DE KELETRE TART

Barcelona vagy az elrettentő példaként emlegetett Velence mellett azonban a jelenség az utóbbi években már a közép-európai régió politikumába is beszivárgott. Prágában nagyjából tíz évvel ezelőtt vált éles politikai témává a turizmus, a 2018-as helyhatósági választáson pedig már intenzíven használták kampányukban propagandacélokra a baloldali pártok. Hiába nevezett ki azonban a prágai közgyűlés egy „éjszakai polgármestert” a turizmus által leginkább érintett óváros élére, az év elején hivatalba lépett Jan Štern nem ért el kézzelfogható eredményt a prágai belvárost érintő problémák kezelésében.

Az overtourismriogatás, a turizmus visszaszorításának politikai programmá és kampánytémává emelése a magyarországi baloldali ellenzék esetében is körvonalazódni látszik az önkormányzati választás előtt, különös tekintettel Budapestre. A felvetések közös pontja, hogy a turisták növekvő száma és a budapesti problémák között direkt összefüggést keresnek. Ugyanakkor nehezen feloldható kommunikációs ellentmondás a turizmus felfutását a jelenlegi városvezetés negatív eredményeként feltüntetni, ha amúgy mindegyik ellenzéki párt a „nyitott Budapest” mellett érvel.

Az európai városok marketingszövetsége (ECM) az egyik legnépszerűbb turisztikai célpontnak minősítette a magyar fővárost, az Economist Intelligence Unit (EIU) életminőség alapján összeállított 2019-es rangsorában pedig a 35. hellyel az egész kelet- és közép-európai régiót maga mögé utasította. Vagyis látványosan növekedő turistaforgalom mellett is sikerült az életminőséget magas színvonalon tartani. Ráadásul a magyarok esetében a növekvő turizmushoz való viszonyulás egyelőre inkább pozitív, az ország és a főváros iránti érdeklődés büszkeségre ad okot, ami kompenzálni képes például a belvárosi brit legénybúcsúzó csapatok által okozott kellemetlenségek miatti rossz érzéseket.

Barcelona és Prága példája is azt mutatja, hogy a turizmus démonizálásán túl érdemi eredményeket nem tudtak felmutatni a kampányok mögött álló politikai erők. A rövid távú és átgondolatlan politikai haszonszerzésre apelláló gyűlöletpropaganda helyett valószínűleg érdemesebb lenne pragmatikus, szabályozásközpontú szemlélettel kezelni a létező problémákat. Különben a végeredmény beláthatatlan károkozás lehet mind gazdasági, mind kulturális szempontból, aminek súlyos következményei lehetnek a jövőben.

Címlapkép: ISTOCKPHOTO / BRIDGENDBOY

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.