„Anyámmal, aki az Állami Fodor József Tbc Gyógyintézet telefonkezelője volt, a gyógyszerraktárnak berendezett katolikus templom sekrestyéjében laktunk, itt mögöttem.” A két épületszárnyával a szanatórium hegyhátán terpeszkedő templom előtti liget nekem szerencsét hozott: nyolc forintot találtam elszórva a fűben. Többször eljátszottam az akkoriban bemutatott NDK-s játékfilm, A kis Muck története kincskereső alkimistájának szerepét, aki előrenyújtott kézzel a város fölötti temetőt és kerteket járva mondogatta kétségbeesetten: »Itt sincs semmi! Itt sincs semmi!« Én vidáman utánoztam: »Itt is egy forint! Itt is egy forint!« 1956. november 3-án délelőtt elszomorodtam: bemondták a rádióban, hogy hétfőn az egész országban felveszik a munkát, és tizenkét nap forradalmi kényszerszünet után folytatódik a tanítás. Este furcsa zúgásra lettünk figyelmesek anyámmal. Kincskereső helyemen álltunk, ahonnan be lehetett látni az egész Budakeszi-medencét. A távolban kígyóként kúszó, szaggatott fénycsík árasztotta a baljós morajlást: a Budapestet körbezáró páncélkocsik, tankok közeledtek… Amelyek aztán gyermekkorom csodákat termő ligetén is átgázoltak.”