A polgári demokrácia halott

Ezt az interjút még 2019-ben készítettük a marxista filozófussal. Újraközlésünk apropója, hogy január 15-én szerdán délelőtt emléktáblát avatnak Tamás Gáspár Miklós halálának második évfordulóján.

Ideje lenne belátni, hogy a genderérzékenyítés többet árt, mint használ a szexuális kisebbségek helyzete és a társadalom közérzete szempontjából. A világ működésén a multi cégek sem tudnak változtatni. Legalábbis így nem.
Kedves reproduktív életkorban lévő cisz nőtársaim! Feltételezem, nem gondolták volna, hogy egyszer a politikai inkorrektség vádja érheti közösségünket pusztán azért, mert havonta elszenvedjük nehéz napjainkat. Márpedig ha nem vigyázunk, oda lesz e ciszprivilégiumunk, és menstruáló nők helyett vérző emberekké válunk.
Történt ugyanis, hogy Ben Saunders transznemű aktivista néhány hónapja felszólította az Always női higiéniai márkát: ne diszkriminálja a transznemű és a nem bináris genderidentitású embereket azzal, hogy termékei csomagolásain a női nem jelképét tünteti fel. A márkát tulajdonló cég, a Procter & Gamble meghallotta az aktivista hangját, és a napokban bejelentette, az inkluzivitás jegyében leveszi a Vénuszszimbólumot. „Az Always harmincöt éve ünnepli a nőket és a lányokat, és a továbbiakban is így fogunk tenni. Elkötelezettek vagyunk a sokszínűség és a befogadás mellett, és folyamatosan próbáljuk megérteni vásárlóink igényeit” – magyarázkodott a vállalatvezető.
A lépés nemcsak az olyan „fundamentalisták” körében okozott felháborodást, akik szerint a genderőrület újabb állomásához érkeztünk. A radikális feministák legalább ilyen bosszúsak, mivel szerintük a döntés a nők létezését vonja kétségbe. És milyen igazuk van! De a férfiak se dőljenek hátra: a jelenség őket is érintheti. A következő lépés akár az is lehet, hogy kedvenc piros dezodorjukat már nem egy férfitársuk reklámozza, mondván, ez sértheti a transznemű személyeket.
Van itt azonban egy furcsa ellentmondás. Miközben a transzneműek a világ működésének átértelmezéséért folytatják ádáz harcukat, valójában ők maguk sem tudják, pontosan miként is akarnak élni. Noha azt vallják, a nemi identitás csupán mesterséges társadalmi konstrukció, épp a biológiai nemünkből fakadó tulajdonságokat és élettani jelenségeket szeretnék megtapasztalni azáltal, hogy testüket átalakítják.
„Az antropológia kezd a feje tetejére állni, és a szélsőséges tolerancia szolgálatába szegődik”
Az antropológia kezd a feje tetejére állni, és a szélsőséges tolerancia szolgálatába szegődik, amihez nemcsak az Always, hanem egyre több multi cég is lelkesen asszisztál. A közelmúltban a Flora margarin gyártója tett hasonló gesztust, amikor felbontotta az együttműködést az Egyesült Királyság legnépszerűbb szülői portáljával, a Mumsnettel. Egy aktivista ugyanis szóvá tette, hogy az oldalon az édesanyák gyakran nyilvánítanak olyan véleményeket, amelyek a transzneműek nemtetszését váltják ki. Vagy ki ne emlékezne a Coca-Cola melegek mellett kiálló kampányára, amellyel a cég szintén az identitáspolitika (akna)mezejére lépett. Persze az tudatos lépés volt, miután a multinacionális társaság igencsak hadilábon áll korunk megkerülhetetlen problémájával, a klímaváltozással és az azzal összefüggő környezetszennyezéssel – elég csak abba belegondolni, hogy mekkora mennyiségű műanyagot termel. Így lett hát a műanyagmentes júliusból #loveislove!
Hasonló a helyzet az Always esetében is. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a márka úgy akarna társadalmi felelősséget vállalni, hogy környezetbarátabb anyagból készíti termékeit! Vagy továbbmegyek: inkább a menstruációs szegénység jelenségével foglalkozna, és segítené a hátrányos helyzetben lévő lányokat és nőket azzal, hogy ingyen ad nekik egészségügyi betétet.
Ehelyett a profitmaximalizálás érdekében itt a szivárványlobbi. Az identitáspolitikának ma már olyan nagy a támogatottsága, hogy a cégek ahhoz igazodva alakítják ki marketingstratégiájukat. Az ideológiai érzékenyítés e módja azonban meglehetősen kontraproduktív: elfogadás helyett kirekesztést szül. Egyrészt a máshogy gondolkodókat még inkább az adott kisebbség ellen hangolja, és ezzel fokozza a kirekesztettségérzésüket. Másfelől az elfogadást hirdetők maguk válnak a legintoleránsabbakká, mivel nem tetszik nekik, ha az „ellenállók” felháborodnak, és adott esetben olyan demokratikus eszközökhöz folyamodnak, mint a petíció vagy a bojkott.
Ideje lenne belátni, hogy a genderérzékenyítés többet árt, mint használ a szexuális kisebbségek helyzete és a társadalom közérzete szempontjából. A világ működésén a multi cégek sem tudnak változtatni. Legalábbis így nem.