Évszázados álom

Amikor százéves álom beteljesüléséről beszélünk az új Puskás Aréna avatásakor, az egyáltalán nem túlzás, sőt. Már a múlt század elején közéleti téma volt a nemzeti stadion ügye, Krúdy Gyula is írt az Óbudai-szigeten létesítendő olimpiai stadionról, s ne feledjük, hogy 1920-ban, éppen száz esztendővel a jövő évi budapesti futball-Eb-meccsek előtt, a fővárosunk olimpiát rendezhetett volna, ha nem söpörte volna el azt is a történelem vihara az ország kétharmadával és még mi mindennel együtt… Vesztes országként meghívást sem kaptunk a végül Antwerpenben rendezett játékokra.

A nemzeti stadion terve folyamatosan napirenden maradt ugyan, tervek, rajzok tucatjai készültek, nem egy közülük éppen arra a helyre vizionálta a létesítményt, ahol ma áll. De a trianoni trauma, a gazdasági válság, majd a második világháború miatt újra és újra halasztást szenvedett a nagy álom megvalósítása. A stadionépítést tehát nem a kommunisták találták ki, az óhaj, hogy végre megépüljön a nemzeti aréna, 1945 után minden párt programjában, majd a „hároméves tervben” is szerepelt. Miközben most szitokszónak számít a közéletben már maga a stadion szó is (talán ezért is lett Aréna az új Puskás neve), a háború utáni mégoly nehéz gazdasági helyzetben általános konszenzus volt arról, hogy meg kell építeni végre a nagy, központi stadiont.