Választani kell Amerika és Kína között!

Miben látja a magyar gazdaság növekedésének az okát?

A magyar gazdaság rendkívül jól teljesít. Viszonylag fiatal piacgazdaság, így jelentős potenciál és tér van még a növekedésre. A kormány érdeme is, hogy a gazdaság fejlesztése prioritásnak számít, nagy hangsúlyt fektetnek a befektetők megnyerésére. Az Egyesült Államok a második legnagyobb befektető Magyarországon, a magyar gazdaság a valós súlycsoportja fölé merészkedik a befektetésekért folyó küzdelemben. A kormány mellett a kreatív, innovatív, keményen dolgozó magyarok érdeme e siker.

Mit hall az amerikai befektetőktől a magyar gazdaságról?

Pozitív a kép. A napokban harminc nagy amerikai cég képviselői és a magyar kormány között szervezünk találkozót a négy éve létrehozott Amerikai–Magyar Üzleti Tanács keretében. Ezek a cégek nagyszerűen érzik magukat Magyarországon, bár mindig vannak kisebb ügyek, amelyekben változást kezdeményeznének. A legbiztosabb jele annak, hogy egy vállalat nagyra értékeli a helyi gazdasági teljesítményt, és elégedett, ha a megtermelt profitját nem viszi ki, hanem ismét befekteti az országban, itt ezt látjuk újra és újra. Ez a harminc cég legalább egymilliárd dollár tőkét fektetett be Magyarországon. Célunk, hogy több kisebb, Magyarországot eddig nem ismerő amerikai vállalatnak is bemutassuk, hogy itt érdemes beruházni.

A gyors magyar gazdasági növekedés motorja a magyarországi cégek beruházási lendülete.

Jó példa erre az amerikai Thermo Fisher Scientific – az orvosi-egészségügyi termékeket gyártó társaság –, amely üzleti szolgáltatóközpontot hozott létre Magyarországon tavaly, és szépen növekedik. Látjuk a Morgan Stanley vagy az IBM példáján is, hogy gyorsan gyarapodnak az itteni amerikai cégek. De azt becsülöm igazán nagyra Magyarországban, hogy nemcsak a következő nagy beruházásokra és beruházókra fókuszál, hanem az itteni beruházók boldogulásáért is mindent megtesz, hogy továbbra is elégedettek legyenek – hiszen így ők lesznek azok, akik a helyi gazdaságban fektetik be újra a jövedelmüket. Magyarország és az itteni Nemzeti Befektetési Ügynökség, a HIPA sikeres mindebben, és azt mondanám, hogy a HIPA a legjobb befektetéseket ösztönző kormányzati ügynökség az egész világon.

Milyen tényezőket vizsgál egy amerikai cég, amikor befektetést fontolgat Közép-Európában?

A legfontosabb tényező az emberekről és a személyes kapcsolatokról szól. A HIPA a tartalmas személyes kapcsolatokon dolgozik az Egyesült Államokban. Sok esetben még az amerikai középvállalatok vezetői sem tudják, mihez kellene kezdeni, ha Európában szeretnének terjeszkedni. Először a brit gazdaságra fordul a tekintetük az angol nyelv miatt, de a brexit hatására már kevésbé van értelme ott kezdeni. Ezért most más országokra figyelnek a régióban, Franciaországra és Németországra. Ott azonban szigorú a szabályozás, és magasak a bérköltségek.

Ezért érdemes továbbmozdulniuk Közép-Európába, ahol tehetséges munkaerőt találnak, és olyan kormányokat, amelyek több befektetést szeretnének. Sokszor tényleg csak egy személyes kapcsolaton múlik. Befektetőként akkor adok esélyt Magyarországnak, ha ismerek valakit az országban.

Magyarország igyekszik magasabb fejlettségi és technológiai szintet elérni a gazdaságban. Látja jeleit annak, hogy a cégek nagyobb hozzáadott értékű, csúcstechnológiás befektetéseket hoznának magukkal?

Sok high-tech beruházást látok, és a magyarok óriási hozzáadott értéket állítanak elő. Hosszú listája van a világtörténelemben a magyar találmányoknak – a magyarok előkelő helyen állnak az innovátorok között. Jó lenne, ha a szoftvereket vagy éppen videójátékokat fejlesztő innovatív magyarokat és a világ legjobbjai közé tartozó magyar mérnököket összekapcsolnánk az amerikai vállalatokkal, mert a mi vállalataink jók abban, hogy termékké tegyék és piacra vigyék az ötletet. Azt is szeretném, ha több magyarnak lenne cége az USA-ban, mert gazdaságilag a kapcsolataink nem kiegyensúlyozottak, elsősorban amerikai társaságokat látunk Magyarországon, fordítva kevésbé.

Mire van szükség ahhoz, hogy sikeres legyen egy magyar cég az amerikai piacon?

Az én tanácsom, hogy a Magyarországról érkező kisebb vállalkozások ne feltétlenül New Yorkot nézzék, és ne is a Szilícium-völgybe akarjanak települni. Találjanak egy jó, nyitott, kellemes környezetet maguknak – ha létrehoznak tíz munkahelyet a virginiai Richmondban vagy Arlington megyében, vagy az ohiói Columbusban, az jobban látszik, mint tíz új munkahely New Yorkban – ott senki nem veszi észre. Keressenek kapcsolatokat, és működjenek együtt a helyi hivatalnokokkal! Van esély a sikerre, a kis lengyel kozmetikai cég, az Inglot ma már óriási szereplő Amerikában.

A kereskedelmi háború azonban lassíthatja az üzleti kapcsolatok mélyítését. Van-e alapjuk az amerikai aggodalmaknak Kínával szemben? Jogosan kezdett kereskedelmi háborúba Washington Pekinggel?

Teljes mértékben jogosan! A kínaiak nem azon a pályán, nem ugyanolyan szabályok szerint játszanak, mint az amerikaiak, a magyarok vagy a németek. Állami cégekkel, állami forrásokból lépnek a piacra, és politikailag motivált befektetési döntéseket hoznak. Lesznek nehéz éveink, és Donald Trump elnök világossá tette, hogy fájni fog, kemény lesz, egyes iparágaknak rosszabb is lehet, de végül rá kell terelni a kínaiakat ugyanarra a versenypályára, ahol majd a kínai döntések is a magánszektoron alapulnak.

„Lesznek nehéz éveink, és Trump elnök világossá tette, hogy fájni fog”

Magyarországnak pedig ki kell találnia, el kell döntenie, hogyan szeretne helyezkedni, hová helyezi  a prioritásait. Persze nem zéró összegű játékról van szó, nem kell vagy Amerikát, vagy Kínát választaniuk, lehet köztes út is, de akkor is el kell dönteni, merre kíván fejlődni a gazdaság a jövőben. Ha magyar döntéshozó lennék, nem biztos, hogy  a kínai cégeket választanám, például a biztonsági problémák és az ország stratégiai érdekei miatt.

Mondhatjuk, hogy a kínaiak úgy kaparintják meg az innovációkat és a tudást, hogy nem tisztelik a szellemi tulajdonjogokat, a szabadalmakat és általában a jogi védelmet?

Láttunk ilyet bőven az elmúlt években, amikor nyugati cégek befektettek Kínában, Kína pedig kicsit átalakította a nyugati ötleteket, átvette és felhasználta saját érdekei mentén. Ennél is fontosabb, hogy a kormány, nem pedig a piaci érdekek és számítások diktálják a kínai cégeknek, hogy hol kell megjelenniük és üzletelniük. Mi Amerikában ilyet nem tehetünk, Trump elnök nem mondhatja meg az IBM-nek, hogy mit csináljon.

„Az amerikai cégek nagyszerűen érzik magukat Magyarországon”

A kínai kormányzati beavatkozás miatt ma nem méltányos a világkereskedelem. Ha a magyarok olyan kínai vállalatokkal lépnek partnerségre, amelyeknek ismeretlen, az üzleti érdeken túlmutató hátsó szándékaik és motivációik vannak, az gyanús, ezért igényel óvatosságot a kínai együttműködés a magyarok részéről.

Talán egy ország sem emelt ki a szegénységből annyi embert olyan rövid idő alatt, mint Kína. A világpiacon az erősebb nyer, Kína pedig a miénktől eltérő gazdaságpolitikát, gazdasági modellt követ, amely sikeresnek tűnik. Hol itt a probléma?

Persze, de a magyaroknak akkor is el kell dönteniük, hogy számukra mi a helyes út. Ha egy amerikai cég jön Magyarországra, az nem hozza magával az amerikai dolgozókat, hogy feltöltse a pozíciókat amerikaiakkal. Az amerikai cég magyarokat alkalmaz és tanít, képez. Átadja a tudását és a technológiáját a magyaroknak. A kínaiak más modellt követnek, ők nem így tesznek: nem magyarokat alkalmaznak, hanem a saját tudásukból a saját dolgozóikkal tevékenykednek.

Ha a kínaiak nem adnak sem tudást, sem munkahelyet, akkor inkább kivonják és kiviszik az erőforrásokat a magyar gazdaságból?

Igen. Az a jó, hogy az Egyesült Államok és más országok üzleti kapcsolatai a politikai kapcsolatoktól függetlenül működnek. Amikor a korábbi években az amerikai–magyar kapcsolatok nem voltak ilyen erősek, az sem állította le az amerikai cégek érdeklődését és befektetéseit. Ha egy vállalatot a kormány irányít, mint Kínában, akkor a politika utasításait követi, és ha Kína épp nem kedveli Magyarországot, akkor a cégek sem jönnek majd. Ha az amerikai elnök azt mondja, hogy nem kedveljük Magyarországot, az az üzleti életben semmit nem számít.

Érdekes, hogy ma mégis Kína a szabadkereskedelem bajnoka. Ez azt jelenti, Amerika felismerte, hogy a szabadkereskedelem az erősebb érdekeit szolgálja? Ezért kényszerült most az Egyesült Államok védekezésre és protekcionizmusra?

Ez nem kérdés. Én nem a vámokat és a protekcionizmust, hanem a méltányosságot támogatom minden szereplő számára. Azonban ez ma nem valósul meg Kína miatt. És ezért szükséges egyes vámok bevezetése, illetve az úgynevezett kereskedelmi háború.

Pedig úgy látszik, hogy az USA-ban is politikai irányítás alatt állnak egyes vállalatok, legalábbis a kormányzat teljes egészében megtiltotta a kvantumtechnológiák exportját az amerikai magánszektor cégeinek.

Egyes technológiák elérhetőségéről és publikálásáról a védelmi szektorban dönthet a kormány, de ez inkább csak befelé, nem pedig kifelé mutató amerikai politika.

Akkor az Egyesült Államok is gyakorol valamiféle nyomást az amerikai cégekre és a szabadpiacra.

Igen, de az USA csak a nemzetbiztonság érdekében teszi ezt. Itt húzzuk meg a határvonalat. Ha a nemzetbiztonság megkívánja, akkor nem engedjük, hogy bizonyos technológiák elhagyják az országot, amennyiben az potenciálisan veszélyt jelent. Azt sem engedjük, hogy egyes külföldi szereplők felvásárolják a nemzetbiztonsági szempontból fontos területeket, vállalatokat. Vannak szakértők, akik elemzik a helyzeteket, hogy megállapítsák, veszélyt jelenthetnek-e a nemzetbiztonságra. De ha ez a feltétel nem sérül, akkor a szokásos üzletmenet érvényes.

Ha jól tudom, ön korábban az USA és Európa között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény támogatója volt.

Igen, erről már harminc éve beszélünk. Nagyszerű ötlet, már rég esedékes lenne. A probléma, hogy túl sok országnak túl sok speciális érdeke van a mezőgazdaságban, a filmiparban, az élelmiszeriparban. A szabályozások pedig ezeket az érdekeket is védik, így nagy kihívást jelent az összehangolásuk. Itt nem tartunk semerre, nem haladunk úgy, ahogy kellene. Pedig óriási jelzés lehetne a világnak, ha Amerika és az EU elérne valamiféle megállapodást. Az amerikaiak gyorsan tárgyalnának, a britekkel a brexit után azonnal lesz szabadkereskedelmi megállapodásunk. Elég lenne a könnyen megvalósítható közös pontokat megkeresni. Legyen valamiféle, akár minimális, szerény egyezmény azon szabályozásokról és vámokról, amelyekben mindenki egyetért, bontsuk le csak ezeket! Nem muszáj a kényes kérdéseket bevennünk a megállapodásba, így is milliárddolláros előnyöket érhetnénk el. Jelenleg azonban nem haladunk.

Mi vár ránk a közeljövőben? Számít recesszióra ön vagy az amerikai vállalatok?

Az amerikai növekedés és az előrejelzések is pozitívak, Magyarországon ugyanezt látjuk. Amit tehetünk, hogy támogatjuk a cégeinket abban, hogy beruházzanak, hogy kockázatot vállaljanak, és munkahelyeket hozzanak létre. Nem látok a következő évben az USA-ban átfogó változásokat. A kampány már el is kezdődött. A magyarok szerencsések, náluk a kampány rövid, nagyjából harminc napig tart, de nálunk két évig, ez túl sok.  A kampány alatt pedig nem várok sok szakpolitikai, szabályozási változtatást.

Címlapkép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.