Városlakók, műveljétek kertjeiteket!

Demográfiai becslések szerint a Föld népessége fél évszázadon belül meghaladja a kilencmilliárd főt. E népességnövekedés együtt jár az urbanizáció fokozódásával. A városok körüli földeken folyó mezőgazdaság nem sokáig lesz képes fedezni a települések teljes élelmiszer-szükségletét. Ez felveti a kérdést: farmosíthatók-e a városok?

A metropoliszokban elképzelhető élelmiszer-termelés megoldásait magyar kutatók is keresik. Várnai Krisztina biomérnök és Petri László vegyészmérnök a BME, a Pro Progressio Alapítvány és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kutatásismertető pályázatára írt tanulmánya kapcsán úgy fogalmaz: irreális lenne a városi zöldterületek jelentős növelését célul kitűzni, ezért inkább az épületek zöldítésére érdemes koncentrálni. Ez jelentheti az épületek külső részének parkosítását az épületek felszínére hordott termőtalaj révén – például zöldtetők formájában –, vagy az épületek belsejében létrehozandó zárt ökoszisztéma kialakítását. Utóbbihoz termőföld nélküli, kis alapterületet igénylő megoldásokkal kísérleteznek világszerte: ezek a hidropónia, az aeropónia és az akvapónia, amelyek a fenntartható módon megvalósítható városi növénytermesztés ígéretét hordozzák.

A hidropónia lényege, hogy a növények talaj nélkül, oldott tápanyagokat tartalmazó vízben fejlődnek, vagyis gyökérzetük olyan víztestbe ér, amely az összes alapvető tápanyagot tartalmazza. Az aeropónia esetében a gyökérzet olyan légkamrába lóg, amelybe a legfontosabb tápanyagokat tartalmazó vizet porlasztanak be. Az akvapónia pedig a hidropóniának és a halgazdálkodásnak egy előnyös kombinációja, s az első agrotechnológia a városi mezőgazdálkodásban, amely már állatokat is bekapcsol az élelmiszer-termelési folyamatba. A technológia hasonló a hidroponikus rendszerhez, a különbség csak annyi, hogy az utóbbi víztartó tankja egyben akvárium.