Recessziós rémálmok

Röviden megjegyzem

Lakóautójósok
A gazdasági klímát fürkésző elemzők jósgömbjeiben az említetteknél szokatlanabb mutatók is megjelennek. Egyesek a teherautók, a pótkocsik vagy épp a lakóautók eladásait figyelik. Michael Hicks, a Ball State University közgazdásza szerint a lakóautók sokkal jobban jelzik a közelgő recessziót, mint bármely közgazdász, ez alapján az idei húszszázalékos csökkenés a lakóautók amerikai belföldi szállításában baljós jelnek számít.

Mikrocsipjósok
A modern információs társadalmak fő alkotóelemei ugyanakkor nem a lakókocsik, hanem a lassan minden eszközünkbe beépített mikrocsipek – ezek globális eladása 2019 első felében 14,5 százalékkal csökkent.

OTT VAGYUNK MÁR?

„Úgy tűnik, hogy a részvényárak tartósan magas szinten stabilizálódtak” – írta Irving Fisher, a neves amerikai közgazdász-statisztikus 1929. október 16-án, két héttel a modern történelem legnagyobb gazdasági összeomlása előtt. A kor sztárközgazdászának teljes vagyona elporladt, ahogy az átlagos részvényárak 1929 és 1933 között 90 százalékot estek, idős korát az adósságokkal és az adóhatósággal való kényszerű küzdelem határozta meg. Fisher elméletalkotóként, tanácsadóként és befektetőként sem érte el, amire vágyott, mert túlzottan is messziről, felülről szemlélte a gazdasági folyamatokat, az egyéni emberi viselkedést figyelmen kívül hagyta, így rejtve maradt előtte a gazdaság utcaszintű valósága.

Vajon tényleg senki sem láthatta előre az 1929-es összeomlást? A Harvard és a Yale Egyetem három legjobb statisztikusa utólag, 1988-ban kísérletet tett arra, hogy az 1929 előtti adatok felhasználásával, de immár modern módszerekkel prognosztizálja a nagy gazdasági világválságot. Ugyanazokat az adatokat használták, amelyeket Fisher, s nem jártak sikerrel: a válság szerintük sem volt előrejelezhető.

Azonban ez a figyelmeztetés sem akadályozott meg egyes közgazdászokat abban, hogy elbizakodott nyilatkozatokat tegyenek. „A válságok megelőzésének központi problémája megoldódott” – fogalmazott a Nobel-díjas Robert Lucas 2003-ban, a modern szakértelemben bízva. Fél lábbal a 2008-as újabb világgazdasági válságban Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke annyit mondott a közelgő amerikai problémákat látva, hogy aggodalomra nincs ok, hazánkat csak „a tornádó oldalszele” érinti majd. Két nap múlva Magyarország összes pénzpiaca leállt. Ez „olyan szakmai nonszensz, hogy utólag én is csodálkozva nézek magamra” – nyilatkozta már 2019-ben.

RECESSZIÓT HOZÓ HOZAMGÖRBE

A piacokat megrengető gazdasági viharok általában nyár végén érkeznek, amit 1989, 1998, 2007, 2011 és 2015 is igazol – emlékeztetett a The New York Times augusztusban. A 2019-es augusztusnak valóban volt egy nagy meglepetése: a hónap közepén kigyulladt a pénzügyi piacok legjobban figyelt vörös fénye. A fejlett világ kötvénypiacain a hozamgörbék 2007 júniusa óta először lapultak ki: az amerikai és a brit kétéves lejáratú államkötvény magasabb hozamot nyújtott, mint a tízéves. Ez a megszokott körülmények között épp fordítva van. Mindez azt jelzi, hogy a befektetők közelgő gazdasági nehézségekre számítanak, így kétéves időtávon kevésbé bíznak a kötvényt kibocsátó ország fizetőképességében, mint tízéves távon. A fordított görbe megjelenését átlagosan tizenöt hónappal követi a recesszió – nyugtatott a Bank of America Merrill Lynch elemzése, amely az 1956 óta történt eseteket vizsgálta.

A SZÁMOK MÁR NEM SZÁRNYALNAK

Egy lehetséges recesszióra számos jel figyelmeztet: augusztusban az amerikai fogyasztói bizalom egész 2019 legmélyebb pontjára zuhant, a legnagyobb csökkenéssel 2012 decembere óta. Az amerikai feldolgozóipar teljesítménye a londoni IHS Markit intézet indexe alapján 2009 szeptembere óta, közel egy évtizede először csökkent augusztusban. Az amerikai tőzsde történetének negyedik és hetedik legnagyobb egy napon belüli zuhanásának is augusztusban lehettünk tanúi. Emellett 2019 második negyedévében – a 2017-es hurrikánok időszakát leszámítva – 2008 óta először nőtt a fizetésképtelen amerikai adósok száma éves alapon. Az esztendő első hat hónapjában már 20 százalékkal több kiskereskedelmi üzlet zárt be az USA-ban, mint 2018 egészében. A tengerentúlon már teherszállítási recesszióról beszélnek, mivel a fogyasztói és ipari termékek teherszállítása nyolc hónapja folyamatosan csökken. Az S&P 500 részvényindex ötszáz amerikai nagyvállalatának körében az egy részvényre jutó várható eredményt a 2019-es évre korábban még 7,6 százalékra várták az elemzők, ma viszont csak 2,3 százalékra.

A gazdasági kilátások romlását érzékelhetik a bankok is, hiszen növelni kezdték céltartalékaikat, továbbá összesen ötvenezer állást szüntetnének meg. Csak a Deutsche Bank 2022-ig tizennyolcezer embert tervez elbocsátani. Az is óvatosságra int, hogy a jelenlegi, 124 hónapja tartó globális fellendülési időszak a leghosszabb, amióta a modern korban gazdasági statisztikákat készítenek. Az amerikai National Association for Business Economics júliusban 226 amerikai közgazdászt kérdezett meg: 74 százalékuk szerint 2021 végéig recesszió jelentkezik az USA-ban. A Federal Reserve Bank of New York szintén nem tud pontosat mondani, de a következő tizenkét hónapon belüli recesszió esélyét a 2008-as válság óta a legmagasabbra teszi. Sokan a gazdasági vészhelyzet hivatalos elismeréseként értékelik, hogy Donald Trump elnök augusztus második felében először követelte hivatalosan a gazdaságot élénkítő mennyiségi lazítási program újraindítását és egy legalább 100 bázispontos kamatcsökkentést.

SVÉDASZTALOS RECESSZIÓ

De mi lehet egy recesszió kiváltó oka? Számos lehetséges gyulladáspont látható a világban: az amerikai–kínai kereskedelmi háború; a brexit; a kínai gazdaság külső-belső küzdelmei 1,3 milliárd ember életszínvonalának javítására; az ázsiai nagyhatalom terjeszkedése a Dél-kínai-tengeren; az összecsapások Hongkongban; az USA és Irán közti ellentét; a két atomhatalom: Pakisztán és India között kiújuló konfliktus Kasmírban; a már recesszióba süllyedt és dollárban eladósodott Törökország; az éhínséggel sújtott szocialista olajállam, Venezuela; vagy éppen a gyenge lábakon álló bankrendszerrel bíró, az eurózónával a közelmúltig se veled, se nélküled kapcsolatban verbális küzdelmeket folytató Olaszország is lehet a kiváltó oka egy gazdaságivá váló, kezdetben talán politikai sokknak. A Nobel-díjas Paul Krugman az előttünk álló problémák sokaságára utalva úgy véli, „svédasztalos recesszió” vár ránk, amelynek nem egyetlen nagy sokk, hanem rengeteg kisebb probléma együttesen lesz a kiváltója, így az elemzők kedvükre válogathatnak majd az okok között.

A NÉGY GAZDASÁGI ÉVSZAK

A 19. századi angol közgazdász és filozófus, a modern közgazdaságtan egyik atyja, William Stanley Jevons megszállottan kémlelte a napfoltokat. Hosszas statisztikai elemzések után arra jutott, hogy a nap tevékenységének változásai gyakorolnak hatást a földi időjárásra és így a mezőgazdaságra, amelynek az ingadozása az egész gazdaságot maga után húzza, a földi recessziókat tehát egy másik égitest okozza. Az elméletét eddig nem sikerült bizonyítani, bár a David Hirshleifer – Tyler Shumway szerzőpáros annyit igazolt, hogy a napos idő kismértékű pozitív hatással van a részvénypiaci hozamokra, talán azért, mert jobb kedvre deríti a kereskedőket. Az eredmény azt üzeni, hogy a gazdaság nem a társadalomtól elkülönülten működik, hanem az emberek vélekedései „működtetik”. Alulnézetből az tűnhet aggasztónak, hogy 2019 augusztusában komolyan megugrott a Google oldalán a recesszió szóra való keresések aránya, és már közel annyi amerikai érdeklődik arról, recesszióba süllyed-e az USA, mint 2008-ban. Nem kell ahhoz spirituális életmód-tanácsadónak lenni, hogy belássuk, – több száz millió – fejben dől el, hogy a recesszióról vagy a bőségről szólnak a következő évek, a recesszió valóságát az attól való aggodalmukban a fogyasztásukat csökkentő háztartások is elhozhatják.

A VÁLSÁGÁLLÓ GAZDASÁGOT IS MEG KELL VÉDENI

Augusztusban a tízezer német üzleti vezető véleményét tükröző IFO hangulatindex közel hétéves mélypontjára zuhant, a német GDP a második negyedévben az előző évhez viszonyítva 0,4 százalékkal nőtt, az előző negyedévhez képest viszont 0,1 százalékkal csökkent, így egy következő negyedéves csökkenéssel az ország hivatalosan is recesszióba kerülhet. Németország ma valahol a közelgő recesszió réme és a kormányzati gazdaságélénkítés jövőbeli kényszere között ingadozik. Bár egyesek már az állami költések növelését szorgalmazzák – őket nevezhetnénk keynesiánusoknak az 1929-es válságot szintén kormányzati költések gyógyszerével kúráló John Maynard Keynes brit közgazdász után –, a hagyományosan az infláció elszabadulásától tartó német gazdaságpolitika inkább kivárna. A Foreign Policy szerzője, Simon Tilford egyenesen úgy látja, Németország gazdasági mazochista, és politikai okokból nem kívánja megelőzni a gazdasági lassulást, alkotmányosan korlátozza ugyanis a kormányzati költekezést.

Talán már most is recesszióban van számos nagyobb gazdaság – például Nagy-Britannia –, csak nem tud róla, ahogy Új-Zélandon is csak most, az adatok újraszámolásával tudták meg, hogy 2010-ben csökkent a gazdaság. A recesszió tehát nem szükségszerűen fájdalmas – egyébként is csupán statisztikai fogalom –, ráadásul jelenleg inkább a lassabb növekedéstől tartanak a világban. „Nem számítok válságra a közeljövőben, csupán a növekedés lassulására. A hazai kereslet és költségvetési költekezés valószínűleg elegendő lesz a gazdasági lassulás áthidalására az EU-ban” – bizakodott a Makronómnak nyilatkozva Helena Horská, a cseh Raiffeisen vezető közgazdásza, rámutatva, hogy a lassulás nem szükségszerűen jelent 2008-as típusú összeomlást.

Címlapképen: Brókerek figyelik a napi árfolyamhíreket az eredeti The Wolf of Wall Street filmben, amely pont egy hónappal az 1929-es világválság előtt debütált. Fotó: UNDERWOOD ARCHIVES / GETTY IMAGES

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.