Ne legyünk annyira hülyék, hogy unalomból, kalandvágyból leváltjuk a működő rendszerünket egy nárcisztikus sültbolondéra – már megint
Ezt üzeni nekünk Amerika népe. Ungváry Zsolt írása.
Japán most is a világ harmadik gazdasági hatalma az USA és Kína után, több ezer éves civilizációja, teljesítménye és szervezettsége máig tiszteletet parancsol. De az évtizedek óta tartó gazdasági pangás, a demográfiai krízis és a növekvő regionális feszültségek árnyékot vetnek az épp új császári korszakot kezdő hatalomra.
Most százötven éve, 1869-ben az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül Magyarország hivatalosan is diplomáciai kapcsolatba lépett egy másik, újonnan a világpolitika színpadára kerülő monarchiával: Japánnal. A távolkeleti szigetország mindössze egy évvel korábban nyitotta meg kapuit a Nyugat előtt. A magyar–japán jó kapcsolat – diplomáciai, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt – azóta is mindig magától értetődött. Az idei évforduló csúcspontja Kako japán császári hercegnő mostani budapesti – élete első hivatalos külföldi – látogatása.
2019 egyébként is a jelentős események éve a nemzet egységét és folytonosságát szimbolizáló, örökös japán uralkodócsaládban. Kétszáz éve először fordult elő, hogy egy császár lemondjon a trónjáról: Akihito harminc év után, egészségi állapotának meggyengülése miatt döntött úgy, hogy a Krizantémtrónt átadja idősebb fiának, Naruhitónak.
DEMOGRÁFIAI VÁLSÁG
A szigetországnak nagyon is szüksége van az összetartó szimbólumokra. A társadalom számos nehézséggel küzd, ilyen például az elöregedés. 2017-ben a japán népesség több mint 27 százaléka volt hatvanöt év fölötti, s ez a szám folyamatosan, meredeken emelkedik. A jelenség azért is gyorsul, mert nagyon kevés gyerek születik: a tizennégy év alattiak száma nem éri el az összlakosság 13 százalékát sem.