Egyre inkább otthon érzik magukat a kolozsvári magyarok

Mit jelent az ön számára Kolozsvár? Mi a kolozsváriság?

Erdély fővárosaként gondolni Kolozsvárra nem rendhagyó dolog – annak ellenére, hogy bár a történelem folyamán periodikusan valóban Erdély fővárosaként működött, Gyulafehérvár volt többnyire a központ –, kulturális és gazdasági értelemben nagyon sokszor ezt a szerepet töltötte be. Jelen pillanatban a magyar közösségen túlmutatva mindenki úgy tekint Kolozsvárra Románia-szerte, mint Erdély fővárosára, erre rá is szolgált a település. Kolozsvár a szülővárosom, nyilvánvalóan teljesen más érzelmi kapcsolódásom van hozzá. Óriási dolog bárki számára az, ha olyan közegben tud bármit tenni, szervezni, amely a saját anyaközösségének a javát szolgálja.

Honnan indult a Kolozsvári Magyar Napok?

Amikor belevágtunk, két dolgot láttunk nagyon világosan: a hiányt és az igényt. Ez a típusú közösségépítő, a teljes közösséget lefedő találkozási pont, rendezvény megkérdőjelezhetetlenül hiányzott a köztereken, ez az egyik kulcsszó, ha úgy tetszik, a Fő téren is. A másik az igény, amelyet nekünk kellett megsejtenünk, felmérnünk. Nem fogalmazta meg senki konkrétan, hogy ezt kellene csinálni. Amikor belevágtunk, nem nagyon számolgathattunk, álmodozhattunk, mert ha ezt tesszük, akkor valószínű, hogy az első rendezvény máris csőd lett volna. Nem azzal foglalkoztunk, hogy mi lesz belőle tíz év múlva. Folyamatosan növekedtünk, a jelenlegi szintet már évekkel ezelőtt elértük – ez persze nem magától jött össze, rengeteg ember munkája volt benne. Az az ereje a rendezvénynek, hogy beállt egy konstans hőfokra, amelyet tudunk tartani. Sokan kérdezik, hogyan lehetne mindezt még fokozni. Szerintem nem überelni kell, hanem hozni a korábban megütött szintet, emellett pedig fontos, hogy mindig legyen benne annyi eltérés a korábbi évekhez képest, ami különlegessé teszi az adott rendezvényt.