A filozófiai különbség a „segély” és az „adókedvezmény” között nem csupán technikai kérdés. Hankó Balázs miniszter szerint ez egy világnézeti választás eredménye. A családi pótlék alanyi jogon jár, függetlenül attól, hogy a szülő kiveszi-e a részét a közös teherviselésből. Ezzel szemben a családi adókedvezmény a munkát és a gyermeknevelést kapcsolja össze. „A családi adókedvezménynél azt a családpolitikai fordulatot értük el, hogy a gyermekvállalás és a munkavállalás egyszerre erősödik” – fogalmazott a miniszter. A számok itt is önmagukért beszélnek: 2010 óta egymillió család élt az adókedvezmény lehetőségével, ami az elmúlt évtizedben 4400 milliárd forintnyi plusz jövedelmet jelentett a háztartásoknak.
A miniszter egy egyszerű, de kíméletlen matematikai összefüggésre is felhívta a figyelmet, válaszolva a családi pótlék megduplázását követelő hangokra. Hankó Balázs szerint a „matek” egyértelmű: ha valaki megduplázná vagy akár megháromszorozná a családi pótlékot, de mellette kivezetné a családi adókedvezményt – ahogy azt bizonyos ellenzéki tervek sugallják –, azzal valójában pénzt vonna el a családoktól. Az adókedvezmény révén ugyanis éves szinten nagyságrendekkel több marad a dolgozó szülőknél, mint amennyit egy emelt összegű segély jelentene.
A beszélgetésből kirajzolódott, hogy a magyar modell nem egyszerűen osztogat, hanem ösztönöz. Míg a korábbi, Bokros- vagy Gyurcsány-Bajnai fémjelezte korszakokban a válságkezelés első lépése a családi juttatások megnyirbálása volt, addig a jelenlegi rendszer a családok anyagi szuverenitására épít. Szalai Piroska emlékeztetett: a cél az, hogy a gyermekvállalás ne szegénységi többletkockázat, hanem a középosztálybeli felemelkedés eszköze legyen. Ehhez pedig nem több állami segélyre, hanem több munkára és a munka gyümölcsének helyben tartására van szükség. Ez a „láthatatlan” milliárdok valódi története, amely a statisztikai táblázatok helyett a magyar családok bankszámláin és mindennapi biztonságában köszön vissza.