Eltűntek a hazai polcokról az igazi mikuláscsokoládék. Ausztriában, Szerbiában és Lengyelországban viszont még tudják, kit és mit ünneplünk december 6-án.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay. Belső képek: AFP/Kisbenedek Attila, képernyőfotók
Krupincza Mariann és Nagy Gábor írása
Önöknek ugyancsak feltűnt? Egyszerűen eltűntek a magyarországi boltok polcairól az igazi mikuláscsokoládék. Nem a Télapó- (és egyéb) csokifigurákról beszélünk, hanem az egykori kis-ázsiai Myra városának egyházi elöljárójáról formázott édességről:
a pásztorbotot tartó, püspöksüveget viselő mikuláscsokoládéról, amelyek némelyikén még püspöki gyűrű megint csak feltűnik.
Sajnos idehaza is egyre nagyobb a kép- és fogalomzavar, hogy kit, illetve mit ünneplünk december 6-án. Nálunk Szent Miklósról van szó, az egyik legismertebb és legnépszerűbb szentről, a hit védelmezőjéről, a szegények gyámolítójáról – továbbá a megrágalmazottak, az utazók, a hajósok, a halászok, a kereskedők, a zarándokok, valamint a férjhez menni vágyó lányok patrónusáról.
Miklós a feljegyzések szerint Krisztus után 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott, és kolostorba költözött, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett.
Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Ezután Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor püspökké választották. Több mint 50 éves szolgálata alatt vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Életéről számos legenda ismert,
ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja.
Európa más részein, ahol többek között a rémisztő, fagyos alakot öltő ősi germán istenség, „hosszú szakállú” Odin és nyolclábú lova, Sleipnir hagyományának tovább éléseire emlékeznek. A német folklór alapján a gyerekek minden évben csizmát tettek a kémény mellé, amelybe szalmát, illetve répát helyeztek azért, hogy megetessék Sleipnirt, a mitikus lény hálából ajándékokat adott.
A skandináv néphiedelem szerint a fagyos tél démona, a téli napforduló központi alakja, Julbukk hozott ajándékot a gyermekeknek. Az északi démon leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája mára azonosult a Télapó alakjával.
Az angolszász kultúrkör részben a germán, részben a keresztény hagyományokra épített. A Télapó eredetét egyes kutatók a tizenhatodik századi angol uralkodóhoz, VIII. Henrikhez kötik, aki a karácsonyt a béke, az öröm, az étel, az ital, valamint a mulatság ünnepének nevezte. Angliában külön nem ünnepeltek, ajándékoztak december 6-án, az mondhatni királyi indíttatásra összefonódott karácsonnyal.
A Télapó orosz változata, Gyed Maróz pedig inkább köthető a szovjet antiklerikalizmushoz, sem mint valami orosz néphagyományhoz. Az orosz Télapónál már a karácsony, illetőleg az újév is összemosódott, hiszen Gyed Maróz segítője, Hópelyhecske szintén újévkor érkezett.
Ennyit arról, hogy tulajdonképpen ki is az igazi Mikulás, ki(k) a Télapó(k).
Adódik azonban a kérdés, miért alakult mindez így ki Magyarországon?
A tizenkilencedik század végéig a „láncos Miklós” népszokás volt az, amit eljátszottak az emberek. December 6. előestéjén a szereplők betértek azokba a házakba, ahol gyerekek voltak: vizsgáztatták, megimádkoztatták, tudásuk, viselkedésük alapján megjutalmazták vagy megfenyítették őket. A Mikulásnak, illetve krampuszainak ezzel az volt az eredeti szándéka, hogy a gyerekeket a közelgő karácsonyra készítsék fel.
Később a játék és a tréfálkozás irányába indult el ez a népszokás. A gyermekek fenyítését inkább az álarcos, kormos képű, illetőleg szarvat viselő krampuszokra bízták. A játékokban a kis ördögök nem csak ijesztgették a gyerekeket, de el is akarták ragadni, ezért Miklós püspök megszégyenítette és láncra verte a krampuszokat.
Majd jött a huszadik század,
amikor a nyugati marketingesek egyre inkább úgy alakították ki a Mikulás imázsát, hogy a bírói szerepkörét igyekezték elhagyni, és sokkal hangsúlyosabbá tették ajándékosztó feladatait.
A kommunista-szocialista érában a Mikulás-ünnep keresztény értelmezését tiltották, Szent Miklós püspök helyett a köznyelvben inkább a Télapót használták a Mikulásra. A rendszerváltást követően pedig az angolszász befolyás egyre inkább beszivárgott – versek, filmek, nopláne desszertek betonozzák be a Télapó-képet.
Emlékszünk, gyerekként mindig izgatottan vártuk december 6-át, nagy örömmel pakoltuk ki az ablakainkba az ajándékba kapott mikuláscsomagokat és a kisebb-nagyobb csokoládémikulásokat. Talán, ha nem merült volna fel a Mandiner szerkesztőségében is, a múlt homályába veszett volna, hogy egy-egy gondosan megőrzött régi Mikulásunk bizony pásztorbotot tartott a kezében és püspöki süveget viselt, sőt még a kereszt és a püspöki gyűrű is megjelent a csomagolásán.
Hiába közeleg december 6-a, alig – vagy inkább szinte lehetetlen – kapni „igazi” mikulácsokoládét.
Bár a Sparban gazdag a kínálat, akármennyire jártuk figyelmesen a sorokat a főváros különböző üzleteiben, Szent Miklóst ábrázoló csokifigurába nem botlottunk. Ellenben jócskán akadtak különféle manók, rénszarvasok, de még pingvinek is. (Miután előfordult már, hogy rénszarvasos csokoládék csomagolása alatt nyulakat formázó desszert lapult, kétségeink támadtak a pingvinekkel kapcsolatban.) Egyébként kollégánk számára egészen egyedi volt az aranyszínű ruhás kiadás. Valamint paleocsokoládés és mézeskalácsos finomsággal szintúgy találkozhattunk a polcokon, ám egyik különleges darabon sem jelent meg püspöki süveg vagy kereszt.
Hasonló tapasztalataink voltak a Lidl áruházakban. Ugyan ott az egyik jellegzetes márkának volt egy egyedi áttetsző papírba csomagolt, ízléses (a többi termékből kiindulva feltehetően ízletes – szerk.) mikulása, azonban ezeknek a figuráknak a puttonyából kismackó kandikált ki, püspöki utalásnak se híre, se hamva. Még a Penny Marketekben sem jártunk eredménnyel. Kíváncsiságból betértünk a Rossmann drogériába, ahol azonban nem botlottunk Szent Miklóst ábrázoló csokoládéba, helyette csak Kinder-télapók tömkelegét láttuk.
Ugyanakkor kellemes meglepetés ért minket a Müller drogériában, ahol a csokiangyalkák mellett egy apró biocsoki-mikulást találtunk a rózsaszín pulóveres jegesmedvék mellett. Illetve egy német csokoládé dobozán és csomagolásán végre megjelent Szent Miklós alakja. De még az Auchan áruház is tartogatott meglepetést: a Szerencsi ét- és tejcsokis mikulásának kezében szúrtuk ki a püspöki botot. Továbbá bájos csokoládéangyalkákat is találtunk a karácsonyi forgatagban. Egyébiránt a nagyobb boltokban mindig ugyanazzal a szortimenttel találkoztunk. Kaccsintós Milka-mikulások, különböző színekben, méretekben, mindenféle hóemberek, medvék, karácsonyi ajándékokat cipelő (kinderes, mercis, piros mogyorós) télapók állnak a polcokon. Némelyiken az sem szerepel, mik az összetevők, vagy hogy hol készültek.
Jelentősen drágultak a csokimikulások. A minőségibb, nagyobb méretű termékek akár 1500 forintnál is többe kerülhetnek – hívta fel a figyelmet a Pénzcentrum. Ugyanakkor kiderült, a nem túl pénztárcabarát jelenség mögött többek között a kakaóbab és a csokoládé világpiaci árának drasztikus emelkedése áll – mintegy másfélszeresére nőtt –, de kakaóból is kevesebb termett idén, mivel a nyugat-afrikai termőhelyeken szélsőséges időjárás uralkodott. Ennek ellenére a vásárlók inkább a minőségibb csokik közül válogatnak.
A Magyar Édességgyártók Szövetsége szerint a csomagolóanyagok és a szállítási költségek emelkedése, valamint a gyártói felelősségi díj is megmutatkoznak az árakon. Intődy Gábor főtitkár arra is rámutatott, hogy amelyik gyártó nem emelt árat, ott a termék zsugorodott. Rossz hír, hogy az áremelkedés 2025-ben sem torpan meg, mivel az élelmiszergyártóknak nő a bérköltsége és a szállítás is tovább drágul majd – írta a lap.
Mindez azért érdekes, mert a környező országokban egyáltalán nem ez a helyzet. Az osztrák Hofer online kínálatában számtalan igazi csokimikulás (illetőleg krampusz) található, Télapó alig. Például Milka-mikulás, ahogy illik: püspökbottal, -süveggel, kereszttel. Ugyanez biocsokoládéból. Kicsi mikuláscsokoládék szintén kaphatóak itt, bár a háttérben azért feltűnik a karácsonyfa. S még a Billában is bele lehet futni valódi csokimikulásokba.
Ezen felbuzdulva tettünk egy kis kitérőt északra, Lengyelországba, és délre, Szerbiába és Horvátországba is. Nem meglepő mód II. Szent János Pál pápa szülőhazájában igencsak míves, Szent Miklós alakját megidéző édességeket találtunk. Az egyik az alább látható táblás csokoládé:
De a már-már nemzeti finomságnak számító tejkaramella, a Krówka dobozán is megjelenik a legkedveltebb szent alakja.
Délvidékről származó kollégánktól megtudtuk, hogy Szerbiában, sőt, még Horvátországban is kifejezetten felkapottak a Szent Miklóst ábrázoló édességek. Ezek egyike alig kerül valamivel többe, mint 200 forint. Viszont, mint az a lenti fotón látható, a délszláv népeknél annyira komolyan veszik Miklós püspök hagyományát, hogy még püspöklila gúnyába bújtatott, szentírást tartó csokoládémikulás szintén kapható.
Az igazi ráadást pedig a végére tartogattuk. Ugyanis olyan finomság is elérhető a délvidéki polcok boltjain, ahol még a püspöki gyűrű is megjelenik a figura csomagolásán.
Nehéz kérdések előtt áll a felvidéki társadalom: egy-másfél tucatnyi középiskoláját vonhatják össze takarékossági okokra hivatkozva. Aggasztó módon még csak most kezdődött meg az érdemi előkészítő munka annak felderítésére, hogy egyáltalán mit lehet tenni.
Négy iskola több mint száz diákja arra vállalkozott, hogy a következő hetekben száműzi a mindennapjaiból a közösségi médiát és a különféle szórakoztató tartalmakat. A Magyarországon egyedül álló kihívásból tanulmány is készül majd. A digitális böjt kezdőprogramján jártunk. Összeállításunk.
Spanyolországban is példát vennének a világszenzációt jelentő magyar bejelentésről.
A háttérzajok folyamatos kiszűrése nem várt következményekkel járhat az emberi agy számára.
Így védi a kormány a nyugdíjasokat és a családokat.
Amiről Kertész Imre beszél, az végső soron univerzális tapasztalat, a 20. század „tömegemberének” alapvető tapasztalata. És a 21. századiénak is, teszem hozzá, de még mennyire.
A miniszterelnök leszögezte, nem szeretné, ha az emberek feje fölött születne döntés Ukrajna EU-tagságáról.
A kormányfő egyedüliként megvétózta a fegyverszállításokat Ukrajnába, majd bejelentette, hogy véleménynyilvánító szavazást indít Ukrajna európai uniós tagságáról.
