Itt az igazság a csokimikulásokról: Magyarország ebben a tekintetben nem áll jól (FOTÓK)

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay. Belső képek: AFP/Kisbenedek Attila, képernyőfotók

Krupincza Mariann és Nagy Gábor írása

Önöknek ugyancsak feltűnt? Egyszerűen eltűntek a magyarországi boltok polcairól az igazi mikuláscsokoládék. Nem a Télapó- (és egyéb) csokifigurákról beszélünk, hanem az egykori kis-ázsiai Myra városának egyházi elöljárójáról formázott édességről:

Sajnos idehaza is egyre nagyobb a kép- és fogalomzavar, hogy kit, illetve mit ünneplünk december 6-án. Nálunk Szent Miklósról van szó, az egyik legismertebb és legnépszerűbb szentről, a hit védelmezőjéről, a szegények gyámolítójáról – továbbá a megrágalmazottak, az utazók, a hajósok, a halászok, a kereskedők, a zarándokok, valamint a férjhez menni vágyó lányok patrónusáról.

Miklós a feljegyzések szerint Krisztus után 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott, és kolostorba költözött, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett.

Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Ezután Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor püspökké választották. Több mint 50 éves szolgálata alatt vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Életéről számos legenda ismert,

Európa más részein, ahol többek között a rémisztő, fagyos alakot öltő ősi germán istenség, „hosszú szakállú” Odin és nyolclábú lova, Sleipnir hagyományának tovább éléseire emlékeznek. A német folklór alapján a gyerekek minden évben csizmát tettek a kémény mellé, amelybe szalmát, illetve répát helyeztek azért, hogy megetessék Sleipnirt, a mitikus lény hálából ajándékokat adott.

A skandináv néphiedelem szerint a fagyos tél démona, a téli napforduló központi alakja, Julbukk hozott ajándékot a gyermekeknek. Az északi démon leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája mára azonosult a Télapó alakjával.

Az angolszász kultúrkör részben a germán, részben a keresztény hagyományokra épített. A Télapó eredetét egyes kutatók a tizenhatodik századi angol uralkodóhoz, VIII. Henrikhez kötik, aki a karácsonyt a béke, az öröm, az étel, az ital, valamint a mulatság ünnepének nevezte. Angliában külön nem ünnepeltek, ajándékoztak december 6-án, az mondhatni királyi indíttatásra összefonódott karácsonnyal.

A Télapó orosz változata, Gyed Maróz pedig inkább köthető a szovjet antiklerikalizmushoz, sem mint valami orosz néphagyományhoz. Az orosz Télapónál már a karácsony, illetőleg az újév is összemosódott, hiszen Gyed Maróz segítője, Hópelyhecske szintén újévkor érkezett.

A tizenkilencedik század végéig a „láncos Miklós” népszokás volt az, amit eljátszottak az emberek. December 6. előestéjén a szereplők betértek azokba a házakba, ahol gyerekek voltak: vizsgáztatták, megimádkoztatták, tudásuk, viselkedésük alapján megjutalmazták vagy megfenyítették őket. A Mikulásnak, illetve krampuszainak ezzel az volt az eredeti szándéka, hogy a gyerekeket a közelgő karácsonyra készítsék fel.

Később a játék és a tréfálkozás irányába indult el ez a népszokás. A gyermekek fenyítését inkább az álarcos, kormos képű, illetőleg szarvat viselő krampuszokra bízták. A játékokban a kis ördögök nem csak ijesztgették a gyerekeket, de el is akarták ragadni, ezért Miklós püspök megszégyenítette és láncra verte a krampuszokat.

Majd jött a huszadik század,

A kommunista-szocialista érában a Mikulás-ünnep keresztény értelmezését tiltották, Szent Miklós püspök helyett a köznyelvben inkább a Télapót használták a Mikulásra. A rendszerváltást követően pedig az angolszász befolyás egyre inkább beszivárgott – versek, filmek, nopláne desszertek betonozzák be a Télapó-képet.

Siralmas a mikuláscsoki-helyzet idehaza

Emlékszünk, gyerekként mindig izgatottan vártuk december 6-át, nagy örömmel pakoltuk ki az ablakainkba az ajándékba kapott mikuláscsomagokat és a kisebb-nagyobb csokoládémikulásokat. Talán, ha nem merült volna fel a Mandiner szerkesztőségében is, a múlt homályába veszett volna, hogy egy-egy gondosan megőrzött régi Mikulásunk bizony pásztorbotot tartott a kezében és püspöki süveget viselt, sőt még a kereszt és a püspöki gyűrű is megjelent a csomagolásán.

Bár a Sparban gazdag a kínálat, akármennyire jártuk figyelmesen a sorokat a főváros különböző üzleteiben, Szent Miklóst ábrázoló csokifigurába nem botlottunk. Ellenben jócskán akadtak különféle manók, rénszarvasok, de még pingvinek is. (Miután előfordult már, hogy rénszarvasos csokoládék csomagolása alatt nyulakat formázó desszert lapult, kétségeink támadtak a pingvinekkel kapcsolatban.) Egyébként kollégánk számára egészen egyedi volt az aranyszínű ruhás kiadás. Valamint paleocsokoládés és mézeskalácsos finomsággal szintúgy találkozhattunk a polcokon, ám egyik különleges darabon sem jelent meg püspöki süveg vagy kereszt.

Hasonló tapasztalataink voltak a Lidl áruházakban. Ugyan ott az egyik jellegzetes márkának volt egy egyedi áttetsző papírba csomagolt, ízléses (a többi termékből kiindulva feltehetően ízletes – szerk.) mikulása, azonban ezeknek a figuráknak a puttonyából kismackó kandikált ki, püspöki utalásnak se híre, se hamva. Még a Penny Marketekben sem jártunk eredménnyel. Kíváncsiságból betértünk a Rossmann drogériába, ahol azonban nem botlottunk Szent Miklóst ábrázoló csokoládéba, helyette csak Kinder-télapók tömkelegét láttuk.

Ugyanakkor kellemes meglepetés ért minket a Müller drogériában, ahol a csokiangyalkák mellett egy apró biocsoki-mikulást találtunk a rózsaszín pulóveres jegesmedvék mellett. Illetve egy német csokoládé dobozán és csomagolásán végre megjelent Szent Miklós alakja. De még az Auchan áruház is tartogatott meglepetést: a Szerencsi ét- és tejcsokis mikulásának kezében szúrtuk ki a püspöki botot. Továbbá bájos csokoládéangyalkákat is találtunk a karácsonyi forgatagban. Egyébiránt a nagyobb boltokban mindig ugyanazzal a szortimenttel találkoztunk. Kaccsintós Milka-mikulások, különböző színekben, méretekben, mindenféle hóemberek, medvék, karácsonyi ajándékokat cipelő (kinderes, mercis, piros mogyorós) télapók állnak a polcokon. Némelyiken az sem szerepel, mik az összetevők, vagy hogy hol készültek.

Sajnos körülöttünk kicsit más és jobb a helyzet

Mindez azért érdekes, mert a környező országokban egyáltalán nem ez a helyzet. Az osztrák Hofer online kínálatában számtalan igazi csokimikulás (illetőleg krampusz) található, Télapó alig. Például Milka-mikulás, ahogy illik: püspökbottal, -süveggel, kereszttel. Ugyanez biocsokoládéból. Kicsi mikuláscsokoládék szintén kaphatóak itt, bár a háttérben azért feltűnik a karácsonyfa. S még a Billában is bele lehet futni valódi csokimikulásokba.

Ezen felbuzdulva tettünk egy kis kitérőt északra, Lengyelországba, és délre, Szerbiába és Horvátországba is. Nem meglepő mód II. Szent János Pál pápa szülőhazájában igencsak míves, Szent Miklós alakját megidéző édességeket találtunk. Az egyik az alább látható táblás csokoládé:

De a már-már nemzeti finomságnak számító tejkaramella, a Krówka dobozán is megjelenik a legkedveltebb szent alakja.

Délvidékről származó kollégánktól megtudtuk, hogy Szerbiában, sőt, még Horvátországban is kifejezetten felkapottak a Szent Miklóst ábrázoló édességek. Ezek egyike alig kerül valamivel többe, mint 200 forint. Viszont, mint az a lenti fotón látható, a délszláv népeknél annyira komolyan veszik Miklós püspök hagyományát, hogy még püspöklila gúnyába bújtatott, szentírást tartó csokoládémikulás szintén kapható.

Az igazi ráadást pedig a végére tartogattuk. Ugyanis olyan finomság is elérhető a délvidéki polcok boltjain, ahol még a püspöki gyűrű is megjelenik a figura csomagolásán.