Itt az AI-korszak: futótűzként terjed a mesterséges intelligencia a munkahelyeken
Nem kell megijedni az újabb ipari forradalomtól, érdemes rá mielőbb felkészülni.
Csökkent a betöltetlen álláshelyek száma az Európai Unió országaiban, az adatok mégis súlyos problémát jeleznek. Magyarország sem kivétel.
Nyitókép: Klaus Vedfelt/Getty Images
Mérséklődött a munkaerőhiány az Európai Unió országaiban, idén az első negyedévben a betöltetlen álláshelyek aránya 2,6 százalék volt, egy év alatt 0,3 százalékot csökkent – derül ki az Eurostat adataiból. A munkaerőhiány részben összefüggésben van a gazdaság teljesítményével, amit jól mutat, hogy Németországban hosszú idő után dinamikusan csökken a nyitott pozíciók aránya.
A munkaerőhiány mellett ráadásul a munkanélküliség sem tűnt el.
Fontos változás, hogy míg az elmúlt években az ipar és az építőipar területein volt fokozott a szakemberhiány, addig ma szinte az összes tagállamban a szolgáltatások keresik az új munkaerőt.
Noha a nyitott pozíciók csökkenése örvendetes hír azzal együtt, hogy összességében nőtt a foglalkoztatottak száma a legtöbb uniós országban. Az Európai Szakszervezeti Szövetség, valamint a munkaerőpiac elemzésével foglalkozó többi szereplő ugyanakkor rámutat arra az egyre komolyabb problémára, hogy szemben a közel egy évtizedes, 2019 végéig tartó gazdasági növekedés időszakával, amikor a képzett szakemberek és az alacsony presztízsű munkakörök nyitott pozíciói iránt volt kiugró a kereslet, mára egyes munkakörökben állandósult a kereslet.
A problémát az okozza, hogy nagyrészt a világjárvány, valamint a keresleti munkaerőpiac hatására a munkavállalók sokkal bátrabban váltanak komplett szakmát akkor is, ha végzettségük az eredeti foglalkozásukhoz igazodik, de jobb keresetet érhetnek el, vagy kevésbé stresszesek a munkakörülmények.
Emiatt állandósult a munkaerő iránti kereslet azokban az ágazatokban, amelyek alacsony fizetést kínálnak, aránytalanul nagy felelősségvállalás mellett. Idetartozik egyebek mellett az egészségügy, a turizmus és vendéglátás, az építőipar, valamint az adminisztratív munkakörök. A szakemberhiány sem tűnt el teljesen: az információ, kommunikáció területén továbbra is óriási az igény a magasan képzett munkavállalók iránt.
A nemzetközi szervezetek egyre többször hívják fel arra a figyelmet, hogy egyre nehezebb lesz egészségügyi szakdolgozót, vagy pénztárost találni, s noha a digitalizáció és a mesterséges intelligencia egyes területeken megoldást jelenthet, az eredmény legfeljebb az lesz, hogy nem nő tovább a betöltetlen pozíciók száma.
A mesterséges intelligencia és egyéb, automatizációs törekvések is nehézkesek, mivel nincs elegendő IT-szakember. Ennek elsősorban nem a terület iránti alacsony érdeklődés okolható, hanem a képzés, mivel a szükséges tudás megszerzése a gyorstalpalókon is több ideig tart, mint amilyen gyorsan a kereslet emelkedik.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem kell megijedni az újabb ipari forradalomtól, érdemes rá mielőbb felkészülni.
Évek óta komoly vita zajlik Európában arról, milyen módon akadályozható meg, hogy a gazdasági növekedést érdemben fékezze a munkaerőhiány. Az alapvető nehézséget az összes fejlett országban ugyanaz okozza: a társadalom elöregedése.
Magyarország és a kelet-európai országok zöme a belső mobilizációt részesíti előnyben, vagyis az inaktívak – állást nem kereső, de nem is dolgozó, de munkaképes korú – munkába állítását részesíti előnyben. Jelentős munkaerőtartalékot jelentenek a fiatalok, az idősek, valamint az alacsony képzettségűek. Az illegális migrációt elutasító országok átmeneti megoldásként a vendégmunkások foglalkoztatását nem utasítják el, ám
fontos különbség van a kimondottan munkavállalási céllal toborzott külföldiek és a nem azonosítható, illegálisan érkező és az EU-ban tartózkodók között, akiknek a nagy része nem csak azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem mert tisztázatlan státusza miatt hivatalosan nem is vállalhat munkát.
A nyugat- és észak-európai országok nagy része az illegális bevándorlásban potenciális munkaerőt lát. Ez a folyamat ugyanakkor nem kedvez a helyi munkavállalóknak, mivel akadályozza a bérek emelkedését, ráadásul sok esetben az alacsonyabb fizetésért foglalkoztatottak veszélyt is jelentenek az adott ország állampolgárainak munkahelyeire.
Noha számos jelentés rávilágít az egyre súlyosabb problémákra, érdemi megoldás egyelőre nincs. A munkáltatók – ahol ez lehetséges – a fizetések emelésével próbálják újra vonzóvá tenni az adott munkakört, ellensúlyozni a nagyfokú felelősségvállalást. Az is világossá vált, hogy a digitalizáció nagyon kevés területen orvosolta a toborzási nehézségeket, sőt, sok területen plusz munkavállalót igényel az új technológiák üzemeltetése.
Számos szakpolitikai eszköz – munkaerő-mobilitás növelése, vállalkozások foglalkoztatás-ösztönzése, béremelés – még egy ideig orvosolhatja az állandósuló munkaerőhiányt, de idővel strukturális átalakításokra lesz szükség az egyenlőtlenségek kezelése érdekében.