Nem elkésett békevágy

Az idei bálványosi szabadegyetem kulcsfogalma a béke volt. Adysan írva, a „Béke” több szinten is kibontható szimbólum. Magában foglalja a magyar–román együttélés kívánt harmóniáját, tágabban a Kárpát-medence népeinek közös útját és a szomszédban zajló háború régen várt befejeződését is.

Mindhárom értelmezés egy forrásból fakad: abból a nemzetpolitikai törekvésből, ami a magyar érdekvédelmet európai kontextusban képzeli el és valósítja meg. Nézzük csak sorra.

A történelmileg terhelt és a jelenben is a sérelempolitikától szenvedő román–magyar viszony akkor lehet két nemzet egymást erősítő szövetsége, ha bizonyos minimumfeltételek teljesülnek. Ilyen az erdélyi magyar oktatási rendszer védelme, a kétnyelvűség állami támogatása és az Úz völgyéhez hasonló kicsinyes provokációk megszüntetése. Amíg azonban a román kisebbrendűségi érzés motiválja a magyarsághoz való viszonyt, addig nehéz konstruktív jövőt építeni.

A béke második dimenziója a Kárpát-medencei népek együttélésén alapszik. Pozsonytól Belgrádig, Bécstől Bukarestig meg kell érteniük a döntéshozóknak, hogy egy történelmi sorsközösségből jövünk, és a változó Európában egy közös geopolitikai meghatározottságban létezünk. A migráció kérdésköre, az energiagazdálkodás, a kulturális és civilizációs értékvédelem egy szövetségbe utal minket. A közös cselekvés alapja mindennek felismerése mellett a kölcsönös tisztelet egymással és egymás kisebbségeivel szemben.

A legsürgetőbb békevágy azonban a keleten zajló esztelenség mielőbbi végére irányul. Lehet élcelődni e külpolitikai törekvésen, ki lehet forgatni eredeti értelmét, és lehet kicsinyelni hazánk szerepvállalását a békefolyamatokban. Ám minden ilyen gúnypropaganda és torzítási kísérlet történelmi felelőtlenség akkor, amikor lassan másfél éve értelmetlen, minket is sújtó vérontás zajlik tőlünk nem is oly messze.

A képlet egyszerű: Oroszország háborús agresszor, a Nyugat pedig Ukrajna fegyveres támogatásával a háború fenntartását idézi elő. Ebben a geopolitikai helyzetben az egyetlen helyes magatartás a következetes kívülállás politikája lehet. Főleg azért, mert a háború minden egyes napjával nehezedik a kárpátaljai magyar közösség sorsa. A korrupcióval és kisebbségellenes intézkedésekkel átszőtt mindennapokra ráterhelődött a háború hiánygazdasága, a családok szétszakadása és az általános reményvesztettség.

Csak bízhatunk abban, hogy a béke értelmét és elodázhatatlan szükségét idővel minél többen meg fogják érteni. Mind Nyugat-Európa fővárosaiban, mind a hazai véleményformáló körökben. Sorskérdésekben nélkülözhetetlen a külső és belső egység. És amíg ez nem következik be, 

Még nem elkésett békevágyról beszélünk.