Tranzit – az új világrend határán

Európa keleti felében a második világ­égés óta nem látott pusztító háború dúl. Afrikában pattanásig feszült a helyzet, Európa déli határait migránstömegek ostromolják. Az európai gazdaság még a covidválságból sem tudott kilábalni, máris újabb pofont kapott az orosz–ukrán háború nyomán kibontakozó energiaválsággal.

Változóban a világrend és a világrendszer is. Nagy erők feszülnek egymásnak, s a küzdelem még nem dőlt el. Az unipolárisnak egy több központú világrend a kihívója. Az ideológiai egyneműsítést szorgalmazó globalizmusnak pedig egy a szuverenitásra, a nemzetállamok szabad együttműködésére épülő plurális rendszer az alternatívája. A csata világ-, európai és nemzetállami szinten is zajlik. A következő nagy ütközet, a következő „népek csatája” a jövő évi európai parlamenti választás lehet. A nagy kérdés, hogy a szuverenisták be tudnak-e törni Brüsszel elefántcsonttornyaiba. Az esély minden korábbinál nagyobb.

A pontos diagnózis felállítása nélkülözhetetlen. Értenünk kell az okokat, és értenünk kell a következményeket. Világosan kell látni, hogy a világrendszerváltás milyen veszélyeket rejt és milyen lehetőségeket tartogat a magyaroknak. Az átalakuló világrendben meg kell értenünk a körülöttünk zajló folyamatokat, és meg kell értenünk önmagunkat is. Mi lehet Magyarország szerepe a világ jelenlegi és jövőbeli folyamataiban, és mit tehetünk mi ezen belül közösségi szinten?

Nekünk, magyaroknak vannak rossz emlékeink a világrendszerváltásokról. Mohács és Trianon például. Nemzeti tragédiáink. De kevesen gondolnak bele abba, hogy mindkét szétesés előtt a magyarság a legprosperálóbb időszakait élte: Mátyás Magyarországát és a dualizmus fénykorát. Az ezek után érkező nagy traumák figyelmeztetnek minket arra: bármennyire gazdag is egy ország, bármennyire jól mennek is a dolgok, ha a társadalom nem tud időben közösen cselekedni, nem tudja megvédeni azt, ami az övé, akkor a történelem nem lesz kegyes hozzá. George Santayana spanyol–amerikai filozófus így figyelmeztet: „Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy meg­ismételjék.” Megfogadva a bölcs tanácsot, most nagyon is szükség van arra, hogy közösen gondolkodjunk a világ, Európa és Magyarország sorsáról.

Erre vállalkozott idén is a tihanyi Tranzit fesztiválon az a több ezer, zömében fiatal a helyszínen és az a sok százezer ember a tévék és a közösségimédia-platformok előtt, aki nemcsak látni, hanem érteni is akarja az idők jeleit. Igazi seregszemle volt ez, ahol megjelent szinte az összes nemzetben gondolkodó szervezet, agytröszt, alapítvány és egyesület. A több mint harminc előadás, beszélgetés, vita, a több mint száz előadó és a több ezer résztvevő a közös pontokat kereste. Mert az előttünk álló kihívásokat csakis közös cselekvéssel tudjuk leküzdeni. Ahogyan azt a tavaly megjelent – a Tranzit-közösség gondolatvilágát és eszmei alapjait adó – Tihanyi jobboldal könyvben megfogalmaztuk: „A magyar jobboldal sikerét a közösségben való gondolkodás és cselekvés szavatolja.”

A tihanyi Tranzit az idők során a legnagyobb politikai és közéleti fesztivállá nőtte ki magát. A rendezvény ismét rácáfolt a balos média által sugallt hamis sztereotípiákra, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika, a nemzeti gondolat, a közéletből pedig eltűnt a vita. Ma már hagyománynak számít, hogy itt a jobboldali és a baloldali politikusok leülnek egymással beszélni, vitázni az ország előtt álló kihívásokról. Szükség is van erre. Nehéz idők állnak Magyarország előtt. Ezekben a veszélyes időkben különösen fontos szerepe van a vitának és a különböző vélemények megfelelő képviseletének. Készen kell állni a cselekvésre, mert rajtunk is múlik, hogy a nagy változás mit eredményez.

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata