A 20. századdal való politikai és erkölcsi számvetés során a klasszikusokkal is szembe kell néznünk. Tőlük tudjuk, hogy az alkotmányok nem a „tölgyfából és sziklából támadtak”, hanem az ember jelleméből. Czopf Áron írása.
A történelem minden nagy korszaka szervezett kisebbségek és társadalmi konszenzusok párbeszédéből emelkedett ki. Czopf Áron írása.
A késő antikvitás volt az utolsó korszak, amelyben a politikai gondolkodás nem kényszerült rejtekutakra és nem szorult kínos magyarázkodásra, amikor a lényege felől érdeklődtek. Ez pedig válság. Czopf Áron írása.
A nyugati ember végül olyan sokáig nézte a totalitás izzó gömbjét, s olyan sokáig bámult az Atlanti-óceán felett lenyugvó Napba, hogy közben teljesen megfeledkezett az alapról, amelyen áll. Czopf Áron írása.
Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.
A politika azért létezik, mert a közös problémáinknak nincsen és soha nem is lesz végleges megoldása. Czopf Áron írása.
Egyetlen politikai erő sem feledkezhet meg büntetlenül a „mítoszképesség” kritériumáról, mert ha ez a képesség – s vele a „kezdet iránti érzék” – meggyengül, akkor a mítoszra képtelen közösséget már semmi sem védi meg mások mítoszképességével szemben. Czopf Áron írása.
