Így vagyunk mi is Ukrajnával. Sajnáljuk, őszintén sajnáljuk őket, irdatlanul nagy segítséget nyújtottunk a háború miatt elmenekülő embereknek – mert az utolsó fillérig megérdemli az, aki szükségből menekül a legközelebbi, biztonságos hely felé –, és mégis, amit kapunk, az folyamatosan csak az ordas nagy gyűlölködés, amit állandóan felerősít a nyugati vagy nyugati pénzekből működő, hazai média.
Most nézzék meg, a világ még nem b*szott olyat, hogy egy adott ország szakértői elkezdjék magyarázni, mennyire helyénvaló is az, ha egy állam egy másik állam gazdaságát – annak az államét, amely állítólag a szakértőé – tönkre akarja tenni. Gondolok itt arra, hogy a máskor a CIA-féle szivárogtatásért megvesző baloldal most körülbelül úgy tesz, mintha nem ugyanilyen szivárogtatás miatt tudnánk, hogy Zelenszkij a közelmúltban egy ponton azt tanácsolta, robbantsák fel a Barátság-kőolajvezetéket, hiszen ha ezt megteszik, Magyarország gazdasági teljesítménye óriási veszélybe kerül. Hogy is mondjam, az ilyet azért még a legveszélyesebb klubokban sem szokták valid megoldási javaslatként elfogadni. De hirtelenjében azok a szivárogtatások, amelyek a maguk tárgyszerű valójában korábban a balos kontextust erősítették, nem bírtak tovább bizonyító erővel. Én abszolút megértem, ha valaki az amerikai titkosszolgálat – nyilván célzott – kiadásait nem szereti elfogadni, hiszen egy titkosszolgálatnak igen gyakran a befolyásolás is célja, de az úgy nem működik, hogy amikor az én javamra keverik a szart, mindent elfogadok és ünnepelek, amikor pedig ezzel ellentétesen cselekszenek, akkor úgy teszek, mintha az egész kamu volna.”
***