Manfred Weber leleplezte a Tisza Pártot, cserébe Ceglédi azt leplezte le, mennyire porcelánbabaként bánnak Magyar Péterrel az ellenzéki lapok

Ezek valóban nem Magyar Péter napjai.

Az egység azonnal megtört, amikor kiderült, hogy egy kisebb vagyonba kerül majd a fűtési rendszerek átalakítása. A német kormány az állami támogatások csodafegyveréhez nyúl.
A közvélemény-kutatások szerint a német állampolgárok nagyon komolyan aggódnak a klímaválság miatt, és hajlandóak áldozatokat is hozni azért, hogy a lehető legkevesebb károsanyag-kibocsátásért legyenek felelősek. Válaszolni egy telefonos kérdéssorra azonban sokkal egyszerűbb, mint az elhatározást gyakorlatba ültetni, főleg akkor, amikor az egyszeri klímaharcos azzal szembesül, hogy mekkora összegbe kerül neki a döntése. Így jártak a környezetvédelem és a klímaküzdelem leglelkesebb német seregei is, akik Robert Habeck gazdasági és klímaügyi miniszter vezetésével indultak csatába a zöldátállás diadaláért – hogy aztán félúton megálljanak gondolkodni, a vezértől várva a megoldást a hadiköltségekre.
Habeck zöldátállásos terveibe csúnyán bekavart a háború, mindez azonban csak kis mértékben lassította le a zöldeket: valóban végleg leállíttatták az atomreaktorokat (hogy paradox módon ezzel Európa egyik legnagyobb szennyezőjévé váljanak), ami pedig az ország károsanyag-kibocsátásának 15 százalékáért felelős, fosszilis alapokon működő fűtési rendszert illeti, a miniszter szintén nem ismer kegyelmet: törvénytervezete szerint 2024 januárjától ha valaki fosszilis alapon működő kazáncserére adná a fejét, már nem teheti meg: a kifutó berendezéseket csak és kizárólag olyan fűtési elemekre lehetne cserélni, amelyek minimum 65 százalékban megújuló energiát használnak.
A német kormány az átállás kapcsán alapvetően a hőszivattyús megoldásokban gondolkodik. A fordított légkondi-elven működő berendezések egy-egy háztartás energiaköltségét akár 90 százalékkal is csökkenthetik, a károsanyag-kibocsátásuk pedig akár háromnegyedével is kevesebb lehet a földgáz alapú fűtési rendszereknél. Nem csoda, hogy a derék németek lelkesen üdvözölték az ötletet – egészen addig, amíg nem szembesültek a csere költségeivel.
Habeck nagy elemző hírében áll, az átlag állampolgár költségvetésébe azonban elfelejtett belegondolni. Az átállás a német háztartások mintegy kétharmadát érinti, egy hőszivattyús befektetés pedig családonként 20-30 ezer eurónyi kiadást jelent. A kormány eredetileg 30 százalékos állami hozzájárulással kalkulált háztartásonként, ám az egységesített szponzorálás tervezete során mintha megfeledkeztek volna a különböző társadalmi rétegek igen differenciált családi büdzséjéről.
A botrány nem váratott magára sokáig. A sajtó nekiesett Habecknek, a felháborodást érzékelve pedig a Zöldek koalíciós partnerei is a fejüket kezdték csóválni, mondván, amit a miniszter vár a németektől, az akkora teher, amit nem lehet egyik napról a másikra megoldani. (Fun fact: a politikai bírálók ugyanazok, akik a kormányalakítás előtt kidolgozott közös programban szemrebbenés nélkül írták alá Habeck kezdeményezését.)
Elméletben a németek egyet értenek azzal a gondolattal, hogy a változásnak azonnalinak kell lennie, és azok az idők, amelyekben a klímavédelem pusztán lelkes konferenciák és politikusi beszédek vezető témája volt, már elmúltak. Habeck finanszírozásilag átgondolatlan terve azonban feldühítette még azokat is, akik egyébként maximálisan támogatják az átállási kezdeményezéseket. Ahogyan a Foreign Policy finoman megfogalmazta: a miniszter és pártjának lépése éppen azt a sztereotípiát erősítette meg, amely szerint
így természetesen azonosulni sem tudnak azokkal.
A kormánykoalíció végül azt tette, amit szokott: a felháborodást látva korrigálta az állami támogatási rendszert a törvénytervezetben. Ennek értelmében a kazáncseréket az alacsony jövedelműek esetében 80 százalékkal támogatják, a többi háztartás pedig bevételei függvényében részesül az eredeti 30 százaléktól felfelé. A középosztálybeliek átlagosan 40 százalékos támogatást kapnak, míg a javaslat szerint a 80 éven felüliek fűtésrendszercseréjét teljes egészében az állam finanszírozza.
Bár Habeck (és az általa uralt kormánykoalíció) rendületlenül halad előre precízen meghatározott klímapolitikájának megvalósítása érdekében, a történet tanulságul szolgálhat a számára. A kitűzött célokhoz vezető utat nem árt megmutatni a térképen előre azoknak, akiket aztán végighajtanak majd rajta, főleg akkor, ha az új terepen ennyire drámai változások várhatók. Bár a törvény (ha megszavazzák, amire igen nagy az esély) csak január 1-jén lép életbe, a drasztikusan új rendszer bevezetését alapos konzultációnak kellett volna megelőznie egy utólagos tűzoltás helyett.
Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan