.
II) Egy háborúban álló ország felső vezetésében néha egészen extrém tervek, elképzelések is megfogalmazódnak. Ebben nincs semmi rendkívüli, ez valószínűleg azóta így van, hogy az emberiség háborúzik. Mondok néhány példát.
Levéltári forrásokból tudjuk, hogy az amerikai hadvezetésben anno többször is felmerült, hogy atomfegyvert kellene dobni Vietnamra. A szovjetek az afganisztáni fiaskót látva szintén elmerengtek az atomfegyver-alkalmazáson. Hitler még ki is adta az úgynevezett Néró-parancsot, ami a német lakosság alapvető életfeltételeit jelentő infrastruktúra koordinált megsemmisítését jelentette volna (a német lakosság szerencséjére Albert Speer elszabotálta a végrehajtást).
Szóval összességében az, hogy február közepén egy elkeseredett, kimerült, túlhajtott Zelenszkij (ne feledjük, ekkor már egy éve háború van) dühében azt kiabálja az egyik miniszterének, hogy fel kellene robbantani a Barátság-olajvezetéket, önmagában még nem különösebben drámai fejlemény. Valószínűleg ennél sokkal durván dolgok is elhangzottak már Moszkvában is, Kijevben is az elmúlt tizenöt hónapban.
Klasszikust idézve: azt kell figyelni, amit csinál, és nem azt, amit egy alkalommal mondott.