„Ahogy jöttek, úgy fognak innen elmenni” – írta Heisler Kövesről, illetve azokról a rabbikról, rebbecenekről, közösségi vezetőkről, akik az EMIH keretei között, „sok áldozatot hozva, minden nap lelkiismeretesen tesznek azért, hogy a magyar zsidóságnak legyen imakönyve, iskolája, óvodája, újabb és újabb zsinagógája, kóser élelmiszere, mikvéje, ösztöndíjprogramja”.
Köve Slomó: „És igen, az EMIH rabbijai nem mind mondhatják el magukról, hogy Magyarországon születtek. De mióta hivatkozási pont egy zsidó hitközségben az, hogy ki hol született?
Mintha a „vér és becsület” ideológiájába is belekóstolt volna Heisler azon az ominózus széderestén Gyöngyösi asztal-szomszédjaként.